Végül Babszemnek sikerült tegnap színpadra mennie. Ugyanis volt színpad az ünnepélyen, ahova elment a nagyszülőkkel meg az apjával. Szépen végigvárta az ünnepélyt, bár a zenekar nem tetszett neki és amikor “a néni a szomorú mondatot mondta” (pár színész előadta a hős nyíregyházi ellenállókat), futkározott egy kicsit az iskolaudvaron, szerzett magának egy barátot valami kislány személyében, aki szintén 3,5 éves volt, viszont senki se értette a nevét amikor bemutatkozott (Anna, Panna, Bori? tanakodtak a fiúk). Továbbá azt is előadta új barátja nagymamájának, hogy óvodába fog menni, aztán általános majd középiskolába végül egyetemre, mire a néni megjegyezte: Vannak tervek.
Nagyszülők keble is dagadhatott, mert megdicsérték az unokájukat, fiúkat (hogy hagyja kibontakozni a gyereket, figyeli de csak akkor lép közbe, ha feltétlenül szükséges), meg hogy jól nevelik, és hogy elhozták egy olyan városi ünnepélyre, ami sajnos már lassan értelmét veszti, ahova csak pofavizitből mennek a helyi képviselők, néhány nyugdíjas meg a Jobbik.