Buszozások

Mostanában én már nem nagyon buszozok Babszemmel, meg a délutánok nem is szoktak úgy alakulni. De azért ez a program se marad ki. Már előre kitalálja, hogy melyik járattal szeretne menni. Aztán megnézi a BKV menetrendet is és szülői segítséggel kitaláljuk, mikor mennek Volvók, hogy lehessen utazni.

Hétvégére 32-ezés volt betervezve. Szombaton az ember elment reggel dolgozni, mi voltunk magunkban, délelőtt elmentünk bevásárolni, meg előtte fánkot enni, mert Babszem most megint Roary a versenyautót nézett, ahol Kristóf, a szerelő fánkot evett. Arról lebeszéltem, hogy én sütök neki, mert nem fél órás meló és most nincs olyan levegő a lakásban, hogy megkelne a tészta. Törtem is a fejem, hol fogunk tuti fánkot kapni, de aztán rájöttem, a McCaféban szokott lenni, úgyhogy bevásárlás előtt ott tízóraiztunk. Délután pedig elmentünk buszozni. Szerencsére az apja is végzett addigra a munkával és találkoztunk a végállomáson, s együtt ültünk fel a Volvóra. Szombat révén a 32 legalább gyorsan odaért az Árpád hídhoz és nem kellett sokat rábeszélni Babszemet, hogy inkább menjünk a Nyugatihoz, onnan meg vonattal haza.

Vasárnap is valami hasonlót terveztünk volna, de egyrészt az ember nem jutott be a munkahelyére, rajta kívül senki más nem akart dolgozni a munka ünnepén, ezért hazajött, másrészt meg esett az eső majdnem egész nap. Úgyhogy végül a fiúk késő délután már 6 is elmúlt mentek el sétálni/biciklizni. S végül csak nagy sokára értek haza. Már kivasaltam és vasalós filmemben is eljutottunk Wisconsinba, mire megjöttek, nagyon feldobva. Ugyanis majálisba futottak bele az Óhegyen és kipróbáltak pár attrakciót.