Természetesen hiába mondja mindenki, hogy Zsebi mennyire hasonlít Babszemre, a nagy szemeivel mintha mindenki őt látná ennyi idősen, rengeteg különbség van köztük. Mondjuk a mozgásban nincs, mindegyik fiam lusta, 8 hónaposan kitámasztva elcsücsörögnek és pörögve közlekednek. Viszont a kajában ég és föld a két csemete. Zsebit ugyanis érdekli az evés. Kezébe veszi a dolgokat. Úgy viselkedik az étellel, mint ahogy az a nagy könyvben meg van írva: kinézi a szájunkból és bármit hajlandó megkóstolni. Miután Babszemnél nem nagyon vált be az akkoriban menőnek tartott nézet (6 hónapos korig csak anyatej, lassan gyümölcsök, majd zöldségek, hozzátáplálás, nem elválasztás stb.), de legalábbis nem volt éppen sikeresnek mondható kezdő anyuka lelkesedése, második gyermeknél természetesen már nincsenek elvek. Ha tetszik valami neki, akkor megkapja, még a kenyérhéjat is. Megkóstolhat amit akar. Hétvégén már nyomogatott brokkolit is és mostanában azt is megfigyeltem, hogy miután első éhségét csillapítja, szívesen játszana az étellel. Ez persze naponta legalább 2 felsőt jelent. Úgyhogy be kell szerezni a műanyag ruhavédőt (hova lett Babszem Snoopys köpenye sajnos nem tudom, pedig az aranyos volt), mert a mutatványaihoz a sima előke édeskevés.
Zsebit arról is nehéz meggyőzni, hogy a banánnak a belsejét kell megenni – mostanában ugyanis töröm már neki apró falatokra, úgy adom a szájába -, de őt a banánhéj izgatja és még hisztizni is hajlandó emiatt. Úgyhogy rászoktam, hogy alaposan megmosom és ha kér, adok neki a héjából is, had rágcsálja. Előbb-utóbb megunja.
A rágás meg persze külön élmény neki, most hogy kint van már mind a 4 felső fog is. 4 hónaposan 2 fog, aztán 8. hónapban egyszerre 4 jött, s kis nyugtalanság volt csak körülötte, meg napi 2x dentinox, meg sok-sok ökölrágás és megoldódtak a dolgok.