Elmentünk Kanizsára hétfőn. Még vasárnap megbeszéltük, hogy viszem magammal Esztit is, mert náluk még zárva lesz az óvoda, úgyhogy megbeszéltük, hogy őt is visszük a mamáékhoz. Az M7 kivezetőjénél az Agip kútnál beszéltünk meg találkozót a sógorommal, pont mielőtt ráfordultunk volna Budaőrsnél a kivezetőre, szólt a telefonom. Odaadtam Babszemnek, hogy beszéljen a hívóval, azaz Eszti apukájával, hogy mindjárt a találkahelyen vagyunk. Ezt el is mondta neki, aztán arról beszélt, hogy amikor Cicáék ott laktak megmászták a hegyet. Odaérve a kijáróhoz, a parkolóban jobbra fordultam, miután kiszálltam vettem észre, hogy balra vártak már ránk, de átjött a sógor a mi oldalunkra. Monda, hogy a telefonban többször is szólt Babszemnek, hogy “Szólj anyádnak, balra forduljatok”, de a fiam csak mondta a magáét. Miután Eszti átszállt hozzánk, négyesben nekiindultunk.
Zsebi már Pestről kifelé elaludt, de aztán felébredt, amikor megálltunk és úgy Fehérvár környékén kicsit rossz kedve volt. Aztán elkezdtek neki a többiek játékokat adogatni és mire a Balatonhoz értünk elaludt, úgyhogy sikerült végülis megállás nélkül Kanizsára érni.
Kedden aztán a svéd rokonok is megérkeztek, úgyhogy négy unoka van most pár napig a mamánál.