Kikapcsoló kikapcsoló kikapcsolódás kell nekünk

Kedd óta vannak együtt a kisebb unokatestvérek, csak a legidősebb, Dóri hiányzik, de neki kötelező iskola van, míg Adrinak tavaszi szünetet adtak a svédek, nem csak 2 napot, de egy hetet, Eszti oviját tatarozzák és Húsvét utánra tették a szünetet, Babszemet én kivettem egy hétre, mert most úszást úgyse mulat, Zsebi meg ráér mindenre.

A nagyok néhol jól kijönnek egymással, néha klikkesednek, veszekednek, a legkisebb többnyire élvezi, hogy köztük lehet, feltéve, ha én is elég közel vagyok hozzá, mert azt még nem szereti, ha messze megyek. Ha csak elmegyek sétálni és visszatérek már úgy fogad, mintha napok óta nem találkoztunk volna. Említettem már, hogy anyás? Ja és persze babakocsiztatni is szinte csak én tudom, mert még a papának is morog, meg nyafog egy idő után, pedig apu eddig simán órákig tudta tologatni az unokáit.

A húgomat rábeszéltem, hogy amíg itthon lesz, menjünk el megnézni az Éhezők viadalát. Mind a ketten olvastuk a trilógiát, tetszett is, s kíváncsiak voltunk, hogy sikerült a filmet megcsinálni. Nagyon jól jött, hogy pont játsszák Kanizsán is, amikor itt vagyok, ráadásul nem is rossz időpontban, mert háromnegyed öttől hétig, szóval fürdetésre, altatásra még haza is érek, gondoltam, két órát meg kibírnak a mamáék Zsebivel. Aki épp nagyon rendesen evett uzsonnát, s elaludt mielőtt elindultunk a moziba, aztán jókedvűen ébredt és nem volt semmi gond vele. A film maga meg tetszett, az olvasónaplóban írtam is róla.

Aztán péntek reggeltől már csak 3 unoka maradt, mert húgomék még visszamentek Egerszegre, hogy Adri ott is nagymamázzon, meg cicázzon, meg festés után takarítsanak, aztán vasárnap majd mennek is vissza Stockholmba.

Hasonlók