Már korán elhatároztuk, hogy Babszemet meg fogjuk keresztelni. Aztán megegyeztünk abban, hogy mivel az én családomban ez nem divat, a nagyobbik húgomat és Lobit kérjük fel a keresztszülőségre. S itt kb. elhalt a dolog. Mert ugye le kellett volna beszélni az egészet. De én alapvetően azokat a dolgokat, amikben járatlan vagyok szörnyen el tudom húzni a hivatalos ügyek márpedig erőst ilyenek. Ráadásul a mi családunkban nem nagy hagyománya van a keresztelésnek. A 70-es években csak engem kereszteltek meg, azt is itt Pesten és apu, aki addigra már erőst KISZ tag volt, el se jött. Minderről én kb. 6-8 éves koromban értesültem, a déditől, mikor rákérdeztem, miért is pogányozza a húgaimat. Mert őket nem keresztelték meg, mesélte kinn a Balatonon, ahol rendszerint én aludtam vele egy szobába és még az esti imádságra is megtanított. Páromnál kicsit másképp álltak a dolgok, őt megkeresztelték, sőt konfirmált is, állítása szerint azért, mert a nagyanyja pénzt ígért neki érte.
Na jó, de itt van Babszem, halmozottan hátrányos helyzetben: katolikusnak keresztelt anya, református apa, akik nem gyakorolják a vallást és még össze sincsenek házasodva. Ezzel odaállítani egy református lelkészi hivatalba, úgy gondoltam, arc kell. De mivel közeledik a gyerek egy éves szülinapja és össze lehetne kötni a kellemest a hasznossal, nem halogathattam tovább. Ma elmentem a legközelebbi hivatalba és előadtam a problémámat (na jó, a házasság hiányáról nem beszéltem) és minden gond nélkül megbeszéltük, hogy akkor majd időpontot egyeztetünk, hogy a gyerek apjával együtt felkeressük a tisztelendőt és tisztázzuk hány a mennyi. Vasárnap a 10 órai istentiszteleten tartják a keresztelést, csak kb 2 héttel előtte szólni kell, hogy van-e hely. Ha minden jól megy, november 25. az időpont amit kinéztem magunknak.
3 Comments
Csak a történelmi hitelesség kedvéért: minden unokának kötelező volt konfirmálni. Nálam a pap elcseszte, mert konfirmáltam, és csak utánna pár évvel derült ki, hogy nem vagyok megkeresztelve. De ekkor én már nem akartam, de persze kötelező volt, úgyhogy titokban megesett a keresztelő 17 éves koromban, és aztán a mama nyomott a kezembe egy 20000Ft -os takarékbetét. Na ezé már megérte 🙂
Na, most az pont nem számít a reformátusoknál, hogy valaki katolikus-e, az a lényeg, h valamelyik felmenője református legyen. Az sem követelmény, hogy a szülők házasok legyenek. Korábban emlegetett keresztfiam is “vadházasság” gyümölcse, mégis 10 hónapos korában részesült a “keresztség szentségében”.
Mi is valami ilyesmire számítottunk, azért is nem kezdtük a katolikusokkal, elvégre nem hiába refomrátus az egyház 🙂