Úgy döntöttünk, hogy ismét elmegyünk úszni. Volt ugye a nyári szünet, aztán meg Babszem náthásodott egy darabot, most azonban végre minden jól állt, itt az ideje, hogy a gyerek újból medencézzen. Kíváncsiak is voltunk, hogy vajon mit fog szólni ha újból az uszodában találja magát. Ennek megfelelően összepakoltam, elindultunk az apja elé, hogy együtt felvegyük a kocsit és elmenjünk az uszodába. Ami igazából nincs messze, gyalogolhatnánk is, de este, hidegben, úszás után meg úgy, hogy 7-kor Babszemnek minden perc számít és várja az esti program (fürdés,masszázs, öltözés, etetés, alvás) kezdését, nem jó ötlet. Csakhogy az autó nem indult. Lemerült az aksija. Úgyhogy nem mentünk úszni, mert kb mire odaértünk volna gyalog/BKV-val meg levetkőzünk, már jöhettünk volna vissza.
S mindez az én lelkemen száradt. Szombaton ugyanis amikor ki-be pakoltam a teadélutánt követően a gyereket, mivel már sötét volt, felkapcsoltam a benti lámpát. Aztán elfelejtettem lekapcsolni. Úgyhogy este kértem kölcsön a szomszédból akkutöltőt és ma kiszereljük, hogy töltsünk.
