Szombaton Halász Judit koncerten voltunk a helyi művelődési központban. Már valamikor decemberben (22-én) megvettem a jegyeket a neten, hogy biztos jó helyünk legyen, a bizonylaton az volt, hogy az előadás előttig egy órával kell felvenni azokat. Úgyhogy szépen be is írtam a naptáramba, február 15-én koncert meg hogy előtte a héten menjek el át is venni. Amit megtettem, de azt mondták ott, hogy csak az előadás napján lehet megkapnom, úgyhogy szombaton bevásárlás után megint beugrottam a művházba, de akkor meg azt mondták, hogy a koncert előtt egy órával nyit a pénztár, akkor adják ki a jegyeket. Kicsit felesleges rendszer, szerintem, mindenesetre délután amíg én sikertelenül próbáltam elaltatni Zsebit, az ember még 1x elszaladt és átvette a jegyeket.
A koncertre aztán gyalog, illetve motorral mentünk. Mindkét fiú fáradt volt persze, mert annyira izgatottak voltak az események miatt, hogy nem tudtak pihenni. Már egy hónapja legalább főleg Halász Juditot hallgattunk persze a kocsiban, illetve néha Kalákát is, úgyhogy Zsebi például nagyon várta volna a Fakatonát, mert azt tudja ő is már. Az első sorban ültünk, s míg sok gyerek felállt és táncolt meg ugrált, köztük Zsebi is, Babszem végig a helyén maradt. Persze azért ő is énekelt meg tapsolt, amikor kellett, de általában már kicsit úgy viselkedett, mint valami tini, aki megjátssza, hogy marhára unatkozik és nem nyűgözi le az egész, de azért a szíve mélyén örül, hogy ott lehet. Később azt mondta, hogy csalódott volt, mert az egész nem úgy hangzott, mint a rádióban (vagyis a stúdió felvételek) és mert csak az egyik Micimackós dalt énekelte el Halász Judit, a klasszikusat, a másodikat pedig nem. De majdnem biztos, hogy főleg a fáradtság beszélt Babszemből, főleg, hogy ma többször is felhozta a koncertet és néha még dalolászgatott is. Zsebi meg sokat ugrándozott, minden szám után tapsolt, még ha épp fáradtan csüngött az ölemben akkor is a tapsra felugrott és beszállt. Ő az utolsó tíz percre unta csak el magát, akkor elmászkált kicsit és más sorokba is bement meg leült, mert amúgy meg mindenki már a dühöngőben tobzódott.
Egyébként meg egyszerűen le a kalappal Halász Judit előtt aki 71 évesen még így odateszi magát és énekel és beszélget a gyerekekkel s persze már nem ugrál úgy, mint régen, de azért még mindig a 100%-t adta, még így Kőbányán is. Nem is csoda, hogy teltházas volt a koncert és a jegyek jó előre elkeltek.
1 Comment