Eleinte még naponta többször néztem meg a hivatalos emilemet, hogy jött-e valami érdekes. Ránéztem, hogy milyen dolgok vannak bent, hogy állnak egyes munkák. Nos, tényleg nem hiányzom, láthatóan. Sőt ugye alig tettem ki a lábamat, egy csomó minden megváltozott abból, amit anno én csináltam. Mostanában majdnem el is feledkezem arról, hogy benézzek, pedig elvétve még jönnek nekem levelek, amiket a helyetteseimnek kell továbbítani. Pedig imádtam a hivatásomat (jah hamar eldőlt, hogy én ezért vagyok a világon, megtaláltam a nekem való foglalkozást és nagyon jó helyen is dolgoztam), jó szakember voltam, de most már olyan messzinek tűnik az egész. Mivel az utolsó hónapokban nagyon leengedtem, kezdtem visszahúzódni, valljuk be, nem dolgozni, elment tőle a kedvem. Még szerencse, hogy van legalább egy évem, hogy ez megváltozzon. Mindenesetre a tagadásból és abból, hogy az egész nem érdekel, a munkatársak hálátlanok, kicsit pozitívabb irányba léptem. Újra feliratkoztam szakmai levelezőlistákra, RSS-ekre, s ha a saját munkahelyem dolgaival nem is foglalkozom annyira, azért legalább a hivatásomat nem temetem. Közben meg agymunkának Gilmore Girlst fordítok. Meg hasizmot nyomok.
