Nos, eltelt 1 hónap azóta, hogy kiköltöztették belőlem az apróságot, és most mondhatom a közhelyet, hogy repül az idő.
Rengeteget mozog a kiságyában, egyelőre. Háton nem alszik el, sokszor úgy feküdni se szeret, mert nekiáll hadonászni a kezével és rugdalózni.
Ha a hasán van, simán emeli és tartja a fejét, meg átfordítja egyik oldalról a másikra.
A rugdalózást, mozgást annyira tudja így is, hogy többször is átlósan alszik el, sőt, volt már, hogy teljesen keresztbe fordult.
Gyakran mintha tényleg tudatosan nyúlna a kiságy rácsa mellé felsorakoztatott kis állatok felé. Akiket aztán szépen nagy lendülettel lepofoz, eldönt (ennek főleg a múlt héten A-tól kapott sötétkék lukas pingvin esik áldozatul).
Hosszúpuska:
A hangomat meg a szemüvegemet, sőt a pólóimat is felismeri, s ha jókedve van és meghallja, meglátja, hogy közeledem, mosolyog rám.
Alvás közben is szokott mosolyogni, meg elhúzni a száját.
Az majdnem biztos, hogy ha valami gondosan kiválasztott ruhát adok rá, azzal valami baleset történik rövid időn belül. Szóval a toalettet nem kell, szabad előre tervezni.
Anyu szerint nagyon okosan és értelmesen néz, figyel, kis szájával meg mintha nagyon akarna hangokat formázni.
A legjobb produkciója az volt, amikor egy világosbarna csíkos felső volt rajta és néha ráfeledkezett a kinyújtott karjára (ekkora gyerekeket egyszerű vonalak, formák és pasztellszínek lekötnek), bámulta, bámulta aztán hirtelen eltűnt a tekintete elől ez az izgalmas dolog. Koordinálatlan mozgása odébb navigálta a kezét. Sajnos nem volt nálam fényképezőgép, hogy azt a pofát megörökítsem.
Helyette íme egy újabb portré (én nem unom:):


3 Comments
mi sem!
nagyon aranyos, ahogy pillog a kameraba! olyan kis gondolkodos-megfigyelos. “na te itt most ugykodsz felettem?” 🙂
en sem 🙂