Hétfőn pedig megejtettük az újabb UH-t. Babszem még mindig fiú, s mivel a múltkor azon aggódott a doktornő, hogy nem látta a bal kezét, hát a gyerek most az arcát nem volt hajlandó mutogatni, viszont előszeretettel pakolászta a fizimiskája elé a kezeit, meg a lábait. Aztán persze sikerült olyan felvételt is készíteni róla, ahol kidugja a nyelvét. Viszont most már annyira nagyfejű, hogy alig fért be egy képbe a teljes arca 🙂 Most már felfedeztünk rajta családi vonásokat is. Az orra még mindig kicsi és krumpli, mint az enyim, a szája viszont tiszta apja, aki tegnap morzézott vele, s bizony a Babszem reagált rá. Meg kell tanulni a jeleket, hogy ne csak az S.O.S-t tudjuk bepötyögni neki.
