Ágyrajárás

Annak idején, amikor még Babszem kicsi volt, nem különösebben szeretett közöttünk aludni. De legalábbis nem igényelte. Egészen addig nem, amíg el nem kezdett nőni és kicsi lett neki a rácsos ágy. Akkor megkapta ugye az emeletes ágyát és sokáig nem is érdekelte, hogy köztünk legyen. Egészen addig, amíg ki nem derült, hogy jön a kistestvér. Akkor aztán majdnem mindig megjelent közöttünk. Később ezt igyekeztük leszorítani heti 1 éjszakára, majd aztán el is maradt.

Zsebivel egészen más volt a helyzet. Miután összeköltözött Babszemmel, ha éjszaka megnyikkant inkább hoztam közénk, hogy ne zavarja a bátyját. S ezt szépen meg is szokta. Gyakran aludtunk együtt vendégségben is, nagyiéknál már a kezdetektől úgy volt, hogy nem utazóágyaztunk, hanem én aludtam a kanapén Zsebivel. Anyuéknál ugye volt rendes rácsos ágy, s azzal aludtam mindig egy szobában, de még így is gyakran került hajnalban mellém a csemete. Aztán a Balatonon is egymás mellett aludtunk, s amikor visszajöttünk Pestre, nagyjából folytatódott a korábbi menet. Bár már kiderült, hogy nem is mindig kell neki felébredéskor a táp, az viszont igen, hogy közöttünk legyen. Aztán úgy döntöttünk, hogy megkapja ő is a rendes, felnőttes ágyát.

Az már rég ki volt találva, hogy ha eljön az ideje, Babszem új matracot kap, az övé lesz majd az öcsié és az kerül majd az emeletes ágy aljára. Amikor a nyaralásból visszatértünk, az IKEA-ban meg is vettük a matracot, amit most szépen haza is tudtunk hozni és még 2 hétig tárolni, mert a matracot göngyölegben árulják (“Hogy neked könnyebb legyen” jelszóval, persze). Aztán most vasárnap végre elpakoltunk, az ember kicsit igazított az ágyon és megtörtént a matraccsere. Az ágyon még van mit szerelgetni ugyan, de Zsebi nagy örömmel vette birtokba az új helyét. Természetesen ugyanolyan párna és párnahuzat kellett neki, mint Babszemnek van (aki anno ahhoz ragaszkodott, hogy egyforma huzata legyen velünk, pedig direkt vettünk neki 2 teljesen egyedit, de azt talán csak 2x húzhattuk fel). Ma délutánra előkerítettem az egyik szép ágytakarót is és letakartam szépen a matracát, de azt leszedette az apjával “ez nekem nem kell” kijelentéssel.

Ami pedig az alvást illeti, eléggé meggyőző az eredmény. Eleve átköltöztettük oda az esti tápozást is, igazából nekem is kényelmesebb a hely, mint a nagyszobában, ahol eddig altattam Zsebit. Simán lefekszik aztán és kis motyogás és forgolászás után el is alszik mellettem. A héten háromszor már végigaludta az éjszakát (na jó, ebben biztos segített, hogy a bölcsiben lefárad és a hét elején keveset is aludt), tegnap hajnalban ugyan kért még inni, de utána maradt az ágyában és nem akart kijönni közénk. Úgyhogy egyelőre nagyon örülünk, főleg én, hogy már ennyiszer egymás után végigaludhattam az éjszakát:)

Continue Reading

Gyógyulunk

Babszem szerencsésen kiheverte a betegségét anyuéknál. Nekünk le se kellett menni érte, mert húgomék felhozták, úgyhogy vasárnap csak Délegyházáig mentünk ki érte, ahonnan csak nehezen sikerült elhoznunk. Amikor kint ücsörögtünk a napsütésben a teraszon és ott fogyasztottuk az ebédet (már aki:), akkor megint csak megerősítést nyert a vágy, hogy ilyent én is szeretnék. 

A következő projekt azonban, leszoktatni a gyereket arról, hogy éjjel mindenáron közöttünk akarjon aludni. A nyáron ez a vágya úgy 2 napig tartott mikor meghoztuk egyik vagy másik nagyszülőtől, de mióta visszajöttünk a tengerpartról (ahol amúgy külön aludt, leszámítva az első 2 éjszakát), kb. 1-1,5 órát aludt el a saját ágyikójában (ami még mindig a rácsos), aztán odakéretőzött közénk. Tegnap este mondtuk neki nyomatékosabban, hogy elaludhat a mi ágyunkon (amiről szépen le is pakolt, berendezte ki hol feküdjön altatás során), de aztán mindenki a saját ágyában húzza ki reggelig. Esetleg akkor még oda lehet jönni hozzánk lustálkodni. Most fél 4-ig bírta, akkor kiabálgatott, hogy segítség! segítség! és amint letettem a franciaágyra visszaaludt, még úgy ahogy volt, keresztben-kasul párna nélkül, s meg se rezdült amint áthelyeztem.

Biztos, hogy az egyik oka annak, nem szeret a helyén aludni, hogy elkényelmesedett és nagyobb ágyra vágyik, ami tervbe van véve, hogy el fog készülni. A másik meg persze, hogy legjobban mégis anya és apa közt lehet durmolni, akár Shaun és Timmy nélkül is.

Continue Reading

Shaun visszatért

Az elmúlt napokban délután Babszem hatalmasakat aludt. Még mindig gyógyulgat, ez jó. Ráadásul elkezdtem szoktatni ahhoz, hogy egyedül feküdjön a helyén. Eddig ugyanis valakinek kellett lennie mellette. Most ha hosszabban is tart az elalvás, megelékszik azzal, hogy a félig nyitott ajtón látja, amint ott ülök a fotelben és olvasgatok. Ő meg Shaun és Timmy között fekszik az ágyában és bár vannak körök, hogy kiszáll, hogy kidobálja a plüssöket, tegnap bevitte magával a golyós játékot, azért ha elszánja magát arra, hogy alszik, akkor becsukja a szemét és bedől.

Shaunt és Timmyt még karácsonyra kaptuk a húgoméktól, de úgy tűnt, akkorira lett éppen elege a bárányokból, már a DVDket se nézte és nem is foglalkozott a játékokkal, hát feltettem őket a szekrénybe. Hétfőn azonban, amikor kezdetét vette a projektem, eszembe jutottak. Főleg azért, mert a hétvégén megint rátalált Babszem a youtube-ra és a bárányokra. Most már tudja, hogy van angolul és németül a Shaun a bárány (ugyanis megint megtaláltuk azt a verziót is a videómegosztón). Úgyhogy most már tényleg kezd kicsi lenni neki az ágya.

Shaunt és Timmyt közben esténként is mellé kell fektetni. Már akkor, amikor még csak a mi ágyunkon próbáljuk őt elaltatni. Egyébként a délutáni külön, egyedül elalvás után jön majd esti altatásidő redukálása másfélről max. 30 percre, s ha lehet azt is egyedül befejezni az ágyába. Na jó a plüssökkel.

Continue Reading

Az elalvásról

Én vagyok ugye az az anyuka aki még mindig szoptat. Ez egyesek szemében maga a csoda, hajrá, ügyes vagyok, mások szemében én vagyok a csodalény, a fura és már-már perverz amit csinálok. Jó magam is ambivalensen állok a kérdéshez. Éppen ezért nem sikerült még a leszoktatás. Pedig azt hittük, hogy amíg beteg voltam, ez össze fog jönni. Akkor ugyanis "anya beteg" címszóval nem kapott belőlem a gyerek. Egyébként is csak alvás előtt szokott már, na meg reggel. 

Persze a bölcsődében meg mások felügyelete alatt simán elalszik magától is, csak ha anya ott van akkor kéri a cicit. 

Mindenesetre a betegségem alatt megkezdtük az átszoktatást egy másfajta elalvási módra. Meleg tej, olvasás és elalvás anya mellett az ágyban vagy a saját helyén. Ez még változó: mert hol ehhez van kedve Babszemnek, hol ahhoz. Miután meggyógyultam, újra kérte persze a jussát. Viszont továbbra is úgy megy a műsor, hogy etetés, olvasás, elalvás. Szóval nem szoptatás közben alszik el, mint eddig. A langyos tej, sajnos most nem opció, viszont reggel azt iszik. Ha nehezen is, de arra azért sikerült rávenni, hogy reggel már nincs cici: reggeli van anyáékkal, ami nála hétköznap az 1-2 pohár tejből áll, mert inkább a bölcsiben eszik később.

Ja és olvasás mellett (ami mostanában kizárólag Thomas), szokott mesélés is lenni, amikor a napját hallgatja meg újra, vagy éppen egy Kázmér nevű kisfiú és Huba névre hallgató tigrise kalandjait kapja, akik vidékre utaznak a nagyszülőkhöz, motoroznak a játszótéren, meseolvasással alszanak el stb. De van, amikor ő beszél, felmondja Thomast vagy összefoglalja mi történt vele és a legaranyosabb mikor hirtelen mondat közben beájul.

Szóval azt hiszem, igazából nélkülem is el tud aludni, de ha vagyok a tejcsárdákkal együtt akkor már kihasználja. Jövő pénteken amúgy újból este fogok ügyelni, szóval ezt az elméletemet ismét tesztelheti a párom Babszemmel.

Continue Reading

Szép álmokat

Nézzünk szembe a tényekkel: a gyerekem nem jó alvó. Szinte egy kezemen meg tudom számolni hányszor aludt végig egy éjszakát az elmúlt 26 hónapban. Talán még itt a blogban is vissza lehet keresni, mert az mindig olyan nagy szám volt, hogy megemlékeztem róla. 9 felé alszik el, hiába próbáltuk korábban, kihúzza olyankor az altatási szertartást akár negyed 10ig is. Ha minden jól megy, akkor csak egyszer ébred fel hajnal felé és utána köztünk alszik reggelig. Ha nem, akkor többször is, de olyankor még simán vissza lehet tenni az ágyába. Sokat forgolódik, néha beszél, olykor felkiált*, ma hajnali 4 után nehezen sikerült visszaaltatni mert már ment volna reggelizni, meg az apját ébresztgette.

Ha én fektetem le délutánonként másfél óránál tovább ritkán alszik. Mással bezzeg, pl. bölcsiben, nagymamával vagy az apjával 2-2,5 órán át is húzza a lóbőrt.

Úgyhogy most már lassan el se hiszem, hogy volt amikor aludtam én 8 órát is egyben. De hát én vagyok ebben is a ludas, mert nem csináltam soha semmi drasztikusat, inkább mindig felveszem, megnyugtatom és oda fektetem ahova ő akar menni. Így sose fogja megtanulni, hogy feküdjön le, aludjon el egyedül (amit ugye ha én nem vagyok a közelben simán megcsinál) és ne keljen fel reggelig.

 

*péntek este pl. amikor kettesben voltunk jól aludt ugyan (azaz csak 1x kelt fel), de fél tizenkettő felé felkiáltott, hogy "apa". S mivel aznak szörnyű útviszonyok voltak én már arra is gondoltam, hogy biztos most történt valami az emberrel, amit a gyerek megérzett. De aztán 10 perc múlva jött a telefon, hogy szerencsésen megérkeztek úticéljukhoz

Continue Reading