Az elalvásról

Én vagyok ugye az az anyuka aki még mindig szoptat. Ez egyesek szemében maga a csoda, hajrá, ügyes vagyok, mások szemében én vagyok a csodalény, a fura és már-már perverz amit csinálok. Jó magam is ambivalensen állok a kérdéshez. Éppen ezért nem sikerült még a leszoktatás. Pedig azt hittük, hogy amíg beteg voltam, ez össze fog jönni. Akkor ugyanis "anya beteg" címszóval nem kapott belőlem a gyerek. Egyébként is csak alvás előtt szokott már, na meg reggel. 

Persze a bölcsődében meg mások felügyelete alatt simán elalszik magától is, csak ha anya ott van akkor kéri a cicit. 

Mindenesetre a betegségem alatt megkezdtük az átszoktatást egy másfajta elalvási módra. Meleg tej, olvasás és elalvás anya mellett az ágyban vagy a saját helyén. Ez még változó: mert hol ehhez van kedve Babszemnek, hol ahhoz. Miután meggyógyultam, újra kérte persze a jussát. Viszont továbbra is úgy megy a műsor, hogy etetés, olvasás, elalvás. Szóval nem szoptatás közben alszik el, mint eddig. A langyos tej, sajnos most nem opció, viszont reggel azt iszik. Ha nehezen is, de arra azért sikerült rávenni, hogy reggel már nincs cici: reggeli van anyáékkal, ami nála hétköznap az 1-2 pohár tejből áll, mert inkább a bölcsiben eszik később.

Ja és olvasás mellett (ami mostanában kizárólag Thomas), szokott mesélés is lenni, amikor a napját hallgatja meg újra, vagy éppen egy Kázmér nevű kisfiú és Huba névre hallgató tigrise kalandjait kapja, akik vidékre utaznak a nagyszülőkhöz, motoroznak a játszótéren, meseolvasással alszanak el stb. De van, amikor ő beszél, felmondja Thomast vagy összefoglalja mi történt vele és a legaranyosabb mikor hirtelen mondat közben beájul.

Szóval azt hiszem, igazából nélkülem is el tud aludni, de ha vagyok a tejcsárdákkal együtt akkor már kihasználja. Jövő pénteken amúgy újból este fogok ügyelni, szóval ezt az elméletemet ismét tesztelheti a párom Babszemmel.

Hasonlók

1 Comment