Az elmúlt lassan 6 évben, amióta blogolok volt pár jó ötletem, indítottam néhány úttörő blogot (versblog. olvasónapló pl.) amiknek aztán követői lettek. Vagy éppen másoknak is támadt ugyanaz az ötletük, de dátumra azért én vezettem 🙂 Az újak között pedig valljuk be, van jó pár olyan, ami az enyimnél sikeresebb is lett, mert valamiért jobb. Ilyenkor kicsit elkeseredem, hogy megint visszasüllyedtem a középszerűség homályába.
Itt van például ez az olvasóblog dolog. Most már sokan csinálják és majdnem mindenki ugyanarról az új könyvről ír, mert főleg azok a közös nevezők, amik most megjelennek. Egymástól kapunk persze ötleteket, mondjuk tudom, hogy kivel hasonló az ízlésem, tehát ha ő jót írt valamiről az biztos nekem is tetszeni fog. Ugyanakkor már lassan nehéz újat mondani egy-egy könyvről, s ha nem te vagy az első, aki felfedezi, akinek ideje van gyorsan elolvasni és véleményt írni róla kicsit már nem is számít amit gondolsz a regényről. Pedig olyan jó volt olvasottnak tűnni, kicsi volt a konkurencia, amiről írtál az nagy valószínűséggel mondott valami újat… de hát ez elmúlt. Telítődik a pálya, bele kell törődni. Könyv meg rengeteg van és én kétségbeesem néha, hogy nincs elég időm mindent elolvasni. Aztán meg még ott van a hiányos műveltségemből adódó fehér foltok, írók, könyvek amik még arra várnak, hogy felfedezzem őket. De még olyanokat is jó lenne újraolvasni, amiket 1x, régen már forgattam, mert teljesen lyukas a fejem és van amire nem emlékszem, csak arra, hogy olvastam, arra, hogy milyen volt, már nem. Nagy félelmem, hogy hülyülök és azért nem jutnak eszembe cselekményszálak vagy szereplők tutira olvasott könyvekből, illetve a másik, hogy talán nem jól olvasok, túl felületes vagyok és ez az oka a sajtfejemnek.