Úgy gondoltam, nem lesz gond a mai pisiléssel a védőnőnél, hisz rendszeresen ébredek hajnali 4kor, megjárom a WCt, szóval a reggel nem kell kipattanni az ágyból és rohanni. De természetesen ma korábban 2 előtt érkezett a menetrendszerinti járat, de hős voltam reggel, bár biztos ami biztos, zuhanyzáshoz odakészítettem egy kimosott üveget, hátha a vízcsobogás erősebb ingernek bizonyul. De nem, kibírtam amíg kellett, sőt még az ottani mellékhelységben kellett csapnyitással rásegíteni a dolgokra. De a vizeletem negatív, a vérnyomásom is normális, ugyan ez a félidőben már +6 kg kicsit megrettentett (azt hittem kevesebb, egy ideje ugyanis nem bízom az otthoni mérlegben), végül meghallgattuk a Babszem szívverését is. Gyors, egyenletes, ahogy kell. Szóval attól, hogy még nem érzem a mozgását ő ott van és éli világát. Megnyugtató a tudat, továbbra se vagyok hajlandó ezen stresszelni magam, hogy már mindenki velem közel egy időben szülő érzi, csak én nem. Későn érő típus vagyok (ez abból is látszik, hogy életemben először kedden voltam Mangoban és leárazáson vettem 2 felsőt magamnak), meg haláli nyugodt, szóval nem meglepő, ha Babszem se az a kimondottan izgálga fazon.

Babszem nem mutogatja magát. Összevissza forgolászott az UH-n, a doki a combcsontját is alig bírta megmérni. Mikor megkérdeztem, hogy aztán a nemét lehet-e tudni, azt a választ kaptam, hogy hát Nem nagyon látni. Talán kislány, de ne vegyen mérget rá. Szóval a nagy kérdés, hogy lesz-e fiú unoka vagy anyu boszorkány, még mindig nem dőlt el. Izgulunk tovább. Mindenesetre minden más okés, rossz dolgok nem látszanak, mérete normális, igaz most megint 1 héttel fitalabb terhesnek kiáltottak ki ezek alapján.

Közben a védőnő befejezte a rendelését és a mai postájával megkapta az írásos értesítést is a szép eredményeimmel. Úgyhogy nem kell hétfőn az én jegyzeteimre hagyatkoznia a dokiknak, mert előtte fel tudom majd venni a hivatalos iratokat is.

Vigyázat, kismamás bejegyzés.
Május 29-én voltam ugye vérvételen, hogy meglegyen az AFP eredményem* mire jövő hétfőn megyek megint UHra, ahol lehet hogy már a gyermek nemére utalás is fog történni. A doki szerint elvileg meg kellett volna küldeni addigra az eredményt a védőnőnek, aki ígérte, hogy azonnal felhív amint megkapta. De persze az eredmény még sehol. Úgyhogy ma telefon védőnőnek, aki azonnal adott telefonszámot a laborba, ahol a számítógép szerint már május 31 óta megvolt az eredmény. Hol a fenében van róla a papír akkor?
Mindenesetre az érték normális, egy gonddal kevesebb. Most akkor a hétfői UH a következő nagy izgalom. Vajon mutogatja magát a gyerek, vagy szégyenlős fajta? Vigyek borítékot, hogy kapjak képet, vagy ahogy tegnap javasolta Newrim digitális fényképezőgéppel legyek felszerelve és fotózzam a monitort?

*Akit bővebben érdekelnek a rutinvizsgálatok, amik még hátra vannak, meg hogy mi a fene az AFP annak egy rövid cikk ajánlat

A védőnő reggel azzal kezdte, hogy akkor ad egy poharat és pisiljek, mert március 20-án vizsgálták utoljára a vizeletemet és majd ő megnézi mi változott. Mondtam, az nem fog menni, mert reggel nagy örömömben, hogy éjszaka végre nem keltem fel pisilni (az elmúlt 2 hónapban rendszerint éjfél és 3 óra között tuti ott lehetett találni a wcn, ez alól anglia se volt kivétel), hát jól kiürítettem a hólyagomat. S bár csorgattam egy kicsit a csapba a vizet a wcn, a védőnőnél olyan voltam mint a sivatag. Szóval ez elmaradt. Bezzeg a hugom, ő azt mondta bármikor bárkinek tud pisilni. Viszont csodás a vérnyomásom, csak 70dkgt híztam a helyi mérleg szerint, magam pedig megállapítottam, szerencse, hogy tavaly ősszel-télen fogytam, mert így még egy ideig a tavaly nyári szoknyáim rám fognak jönni.
Délután pedig elmentem kismamatornára. Pont új oktató is volt, mert az előző szabin van. A többiek szerint az eleje kicsit nehéz volt, mert sokáig nem ültünk le, holott a másik csaj minden gyakorlatot a földön csináltatott. Mindenesetre tetszett. Ha ilyen marad pár hétig, akkor pont jó alapozás lesz, aztán jöhet a könnyebb kör mikor visszatér az eredeti oktató.
Lobo, a kismama mai rovatát olvashattátok. Ja és holnap meg dokihoz megyek, szóval lesz még ilyesmi a héten.

Nos, letelt az egy hét, visszamehettem az eredményekért, meg elintéztem EKGt, belgyógyászt és hát egyelőre normális minden. Csak vigyázni kell továbbra is, ahogy eddig, szépen, okosan. És AB+ vagyok.

Érdekes a kapcsolatom az egészségüggyel. Kicsit stresszel most ez a sok mászkálás oda. Ez ugye abból is látszik, hogy kitaláltam, ma reggel a laborban kezdek éhgyomorra vérvétel és vizeletvizsgálat. Mit álmodtam? Azt, hogy egy hatalmas épületben bolyongok, a'la Kafka, keresem a labort (álmomban az egészségház hasonlított a régi áruházakra, mint a párizsi volt), kezemben meg Kubus üvegben a pisim. S valami nagyon eldugott sarokban, függöny mögött találtam végre meg a dokit, aki unalmában aludt. Ehhez képest persze a hugomnak volt igaza, aki szerint nem lehet elég korán odamenni sehova, hogy ne kelljen rengeteg nyugdíjassal együtt sorbaállni. Itt is így volt. Szépen megcsapoltak, biztos ami biztos alapon, s egy hét múlva végre megtudom a vércsoportomat.
Annak idején otthon szerettem a kórházazást, ha nagy ritkán szükség volt rá, mert anyu révén volt protekció. Esetleg reggel odaszólt ahova kellett, aztán mentünk, ő a fehér ruhájába bekopogott és mindenhova bemehettünk, s nem érdekelt a morgás. Kedvencem a röntgen osztály volt, ahol egy időben a kéztörésemi meg a fogaim miatt jártam párszor. A főorvos ugyanis nemcsak kinézetre volt olyan, mint Kojak, de még a hangja is erőst emlékeztetett Inke Lászlóra.
De most már felnőttem, egyedül kell szembeszállni az egészségüggyel. Azt hiszem, az elkövetkezőkben szerzek majd gyakorlatot. A végére biztos azt is ki fogom tapasztalni, mikor érdemes menni. De addig is sorbaállok, számot húzok és hagyom a nyugdíjasokat tombolni.