Nézzünk szembe a tényekkel: a gyerekem nem jó alvó. Szinte egy kezemen meg tudom számolni hányszor aludt végig egy éjszakát az elmúlt 26 hónapban. Talán még itt a blogban is vissza lehet keresni, mert az mindig olyan nagy szám volt, hogy megemlékeztem róla. 9 felé alszik el, hiába próbáltuk korábban, kihúzza olyankor az altatási szertartást akár negyed 10ig is. Ha minden jól megy, akkor csak egyszer ébred fel hajnal felé és utána köztünk alszik reggelig. Ha nem, akkor többször is, de olyankor még simán vissza lehet tenni az ágyába. Sokat forgolódik, néha beszél, olykor felkiált*, ma hajnali 4 után nehezen sikerült visszaaltatni mert már ment volna reggelizni, meg az apját ébresztgette.
Ha én fektetem le délutánonként másfél óránál tovább ritkán alszik. Mással bezzeg, pl. bölcsiben, nagymamával vagy az apjával 2-2,5 órán át is húzza a lóbőrt.
Úgyhogy most már lassan el se hiszem, hogy volt amikor aludtam én 8 órát is egyben. De hát én vagyok ebben is a ludas, mert nem csináltam soha semmi drasztikusat, inkább mindig felveszem, megnyugtatom és oda fektetem ahova ő akar menni. Így sose fogja megtanulni, hogy feküdjön le, aludjon el egyedül (amit ugye ha én nem vagyok a közelben simán megcsinál) és ne keljen fel reggelig.
*péntek este pl. amikor kettesben voltunk jól aludt ugyan (azaz csak 1x kelt fel), de fél tizenkettő felé felkiáltott, hogy "apa". S mivel aznak szörnyű útviszonyok voltak én már arra is gondoltam, hogy biztos most történt valami az emberrel, amit a gyerek megérzett. De aztán 10 perc múlva jött a telefon, hogy szerencsésen megérkeztek úticéljukhoz