El is felejtettem, hogy amikor a lelkésznél voltunk lebeszélni a keresztelőt, még nyári szünet volt, úgyhogy mindkét gyerek jött velem. Babszemmel elbeszélgetett a lelkész, aztán persze jött a nagy kérdés, hogy Mi leszel, ha nagy leszel? Mire a fiam rebbenés nélkül rávágta:
Snowboardos.
Máig nem tudom, ez honnan jött, de azóta megbeszéltük, hogy végülis csak meg kell tanulnia snowboardozni és akkor is kell iskolába járnia, ha ezt a pályát válassza.
A T-Rex Expressz nézésének hatására, a múlt héten, amikor ültettem Szadán, egyszer csak odajött hozzám Babszem és azt mondta:
“Anya, van egy kipróbálásra váró hipotézisem!”
Aztán megkérdezte, hogy mi is az a hipotézis.
S azóta sok hipotézise van ám neki:)
Babszem mindig is élvezte, ha megmutattuk neki, éppen milyen aktuális játékkal játszunk a neten. Nos alig egy hete mind a ketten rászoktunk egy vadnyugati játékra, először látom a google+ értelmét. Végülis a facebbokot is játékra használom. Mindenesetre Babszem a hétvégén nagyon élvezte, hogy végigmutogattuk neki, hol én, hol az apja, hogy mit kell csinálni a játékban (házakat építeni, törmeléket eltakarítani, meglátogatni a barátokat, küldetések és párbajok). Persze ez is úgy van, hogy limitált egyszerre mennyit játszhat vele az ember (itt éppen az energiája merül ki, s várni kell, míg feltöltődik). De ezt elég nehezen értette meg a fiatalember, úgyhogy nyúzta az apját: “Apa, menjünk csináljunk egy kis bajt!” (a párbajra gondolt)
Tegnap Babszem kitalálta, hogy ő bolognai vagy milánói makarónit szeretne vacsorára. Sajnos nem volt otthon hosszú tészta és darált hús, tonhalat és pennét nem kért, úgyhogy megbeszéltük, majd ma készítek neki. Megvettem a hozzávalókat, ovi után feltettem a vacsorát főzni. Ami nagyon jól sikerült. Annyira, hogy Babszem külön bejött hozzám a szobába – ahol éppen igyekeztem kicsit megszeretgetni az egész nap alig alvó, frontérzékeny öccsét -, megköszönni. Hogy milyen finomat főztem.
Aztán befejezve az evést ezzel állt fel az asztaltól:
Egy ilyen vacsora után jól fog esni egy kis pályaépítés.
Babszem beszólások, amik nem vonatokkal és/vagy buszokkal kapcsolatosak:
– Anya, te most már két ember vagy?
– Nagyi te miért nem futsz? Neked nincs kisgyerek a hasadban.
– Én fiú vagyok, ezért a férfi wc-be kell mennem apával. Anya, ezentúl egyedül kell majd pisilned.
– Apa ne aggódjatok én majd segítek nektek takarítani.
– Ez egy fantasztikus buszozás volt.
– Mama te nagyon rendes vagy.
– Te egy nagyon hasznos apa vagy.
– Segítek neked dolgozni.
Újra bölcsibe jártunk, újra elkaptunk valami vírust. Már péntek óta folyt az orra Babszemnek,de azért hétfőn még bepróbálkoztunk az intézménnyel, ahonnan már erősen csipás szemmel is tért haza, estére még egy kis hőemelkedést is produkált. Amúgy teljesen jól volt a gyerek, bár éjszaka nyugtalanul aludt, inni kért többször is, meg még kapott lázcsillapítót. Továbbá megtörtént az azóta is emlegetett eset. Felült köztünk az ágyban, s a szülőkön kívül nem találta az alvópartnereit (közénk nem szoktam szállítani a bárányokat) és így szólt a sötétben: "Baszta meg hol van Shaun és Timmy?" Erre persze nem szabadott röhögni, de mivel sötét volt és én mentem az állatokért egy mosolyt megengedtem magamnak.
Tegnap reggel dokinál kezdtünk, ahol nagyon szépen viselkedett, semmi sírás, kis kapaszkodás anyába, aztán matrica kikövetelése. Mire hazaértünk már ott voltak anyuék, akik elvitték magukkal Kanizsára, hogy majd a vidéki levegő jól meggyógyítja.
Azóta a hírek: tegnap este fürdés és mese után gyorsan elaludt 9-kor. Reggel fél 9-kor ébredt, nem köhögött este, hagyja magát cseppenteni és csak 37 volt este a hője, szóval nem kell az antibiotikum.
Tegnap visszatért a bölcsődébe Babszem gondozónője aki vagy fél évig betegszabin volt porckorong sérv miatt. A kisfiam nem volt túlzottan meghatva tőle, pedig annak idején nagyon jól kijöttek, de hát neki azért sok idő telt el tavasz óta. Mindenesetre a gondozónő határozottan meglepődve mesélte nekem, hogy mennyit fejlődött Babszem, milyen szépen választékosan beszél. Elvégre egy éve, amikor kezdtük a bölcsit még egy szót se mondott. Külön kiemelte, hogy úgy utasította el az uzsonnáját, hogy "köszönöm ez nekem nem ízlik".
Egyébként Babszem hajlandó új dolgokat is kipróbálni, beleharap sok mindenbe, majd közli, "finom". De ha nem kér belőle folytatást, akkor tuti biztos, igazán nem ízlett neki.