Tegnap Babszem kitalálta, hogy ő bolognai vagy milánói makarónit szeretne vacsorára. Sajnos nem volt otthon hosszú tészta és darált hús, tonhalat és pennét nem kért, úgyhogy megbeszéltük, majd ma készítek neki. Megvettem a hozzávalókat, ovi után feltettem a vacsorát főzni. Ami nagyon jól sikerült. Annyira, hogy Babszem külön bejött hozzám a szobába – ahol éppen igyekeztem kicsit megszeretgetni az egész nap alig alvó, frontérzékeny öccsét -, megköszönni. Hogy milyen finomat főztem.
Aztán befejezve az evést ezzel állt fel az asztaltól:
Egy ilyen vacsora után jól fog esni egy kis pályaépítés.