Évkezdet 1

Babszemnek, mint énekkarosnak, már augusztus 29-én reggel 8-ra be kellett mennie az iskolába, mert próbáltak. Mindig a másodikosok köszöntik az elsősöket, kiegészítve az iskola alsó tagozatának énekkarával. Persze a szünet utolsó hetében mindkét gyereknek elkezdett folyni az orra, a nagyobbiknak a torka is fájt, nem is gondoltuk, hogy részt fog venni akár a próbán is, de azért elment és ott fogták. Egyébként a családi legendárium szerint az apjuk is állandóan megbetegedett a tanév kezdete előtt, úgyhogy lehet ez ilyen öröklődő tudatalatti szorongásos dolog lesz nálunk is. De legalább már tudjuk.

Hétfőn reggel a szokásosnál korábban kellett menni az iskolába, kicsit persze elkéstek a fiúk, mert csak nem jött össze az időben elindulás. De az ünnepség sikeresen megvolt, első nap még nem volt tanítás és előbb el is lehetett hozni a gyerekeket. Szerencsére, mint délután a tanárnéni mondta, pont volt 1 óra esőmentes időszak, amikor ki tudtak menni az udvarra.  Kedden már minden rendes időben volt, be kellett vinni az összes cuccot amit majd év közben használnak, s még úszás is volt. Szerencsére kivételesen rendes anyuka voltam és időben bevásároltam, felcímkéztem mindent. Sőt még technikai dobozt is csináltam Babszemnek Verdákos csomagolópapírral borítva be egy cipős-dobozt, persze mindjárt 2-t, mert Zsebinek is kellett. Már szombaton be voltak kötve a tankönyvek is, szóval én nagyjából felkészültem az iskolára.

Majd persze lesz már jövő héten szülői értekezlet, remélhetőleg nem egyszerre az ovissal (arról majd külön írok amúgy).

Continue Reading

Iskolai előmenetel

Babszem mostanában a következők miatt hozta haza a tájékoztató füzetét:

  1. Magatartás: Ebédelés, április piros pont
  2. Magyar nyelv és irodalom: Olvasás felmérés: 100 %, Írása kiváló (kutyás Ügyes voltál! pecséttel)
  3. Matematika: Szép munka! Szuperman-es pecsét, Matematika 4. felmérés 100%, Matematika 5. felmérés: 94,8% illetve 1. osztályos iskolai verseny: 5* + Szuperman pecsét *
  4. Környezetismeret: Kiválóan dolgozik órákon: 5*, Otthoni kísérlet, kiselőadás: 5* **
  5. Ének: 5 ***

*Állítólag akik hibátlan versenyt írtak, mennek majd a kerületi versenyre is.

** Apával együtt csináltak sókristályt, egy az iskolai könyvtárból kölcsönzött könyvben olvastak róla esti mesének, aztán vettünk Timsót és úgy egy hétig növesztették a kristályt a hűtőben. A dolgot elmesélte az osztályban is, majd amikor megfelelő méretű lett, bevitte a  kristályt is órára.

*** Elmesélte, hogy kijavította Hajni nénit, mert egy dal végén kevesebb ütemet tapsolt, mint kellett volna 🙂

 

 

Continue Reading

Fogadóóra

Ma délutánra volt hirdetve az elsősök első fogadóórája. Azt írták az üzenőfüzetbe, hogy 1/2 5-től 6-ig fog tartani, de persze a gyerekeket haza kell vinni, mert nem tudnak nekik ügyeletet biztosítani addig. Mondjuk ez minket nem zavart, mert nem vettük eddig se igénybe az ügyeletet. Szóval megbeszéltük, hogy Babszem elmegy focizni, Zalánékkal, az ember jön a sulihoz és hazaviszi Zsebit, aztán majd ha vége van és én is visszaértem, elmegy a sportolókért. Végül valamikor 5 óra előtt értem oda a teremhez, én voltam kb. a hetedik. Az első ember elég hosszan bent volt, mint kiderült, mert ő volt az SZMK-s, s megbeszélték a karácsonyi meg télapós dolgokat is. Utána bíztatóan a következő páros alig 10 percet volt benn. Bár az előttem lévő anyuka elment, illetve voltak, akik közben elmentek a nagyobb gyerekek osztályához, s még ott is végeztek (egynek “foglaltam” mögöttem a helyet). Végül fél hét előtt mentem be én a terembe, s nem voltam benn 10 percet se, úgyhogy mosolyogva fogadott még a kint lévő 5 (6?) anyuka, akiktől már köszöntek úgy el, hogy Jó éjszakát!

Babszemről az általános vélemény, hogy aranyos, okos, kicsit álmodozó, ezért néha nem figyel, de amúgy nagyon értelmes, jószívű, segítőkész és hatalmas igazságérzete van. Plusz mindig csinos és vigyáz a cuccaira (ami tényleg így van, ahhoz képest, ahogy itthon bánik a dolgaival, még sose hagyott el semmit a suliban, úszáson, edzésen, tornán, mindig elpakol maga után és hiánytalanul hazahozza a dolgait stb.). Szeret énekkarra járni és a tanulmányaival semmi gond nincs, igazából élvezi a feladatokat.  Még a tornatanárnéni panaszkodott rá azért, mert nem mindig követi az utasításokat és néha lemarad órán. Ez talán a focinak hála javulni fog, de azért mondtuk neki, hogy figyeljen kicsit jobban. Azért a kedvencem az volt, hogy azt mondta a tanítónéni, hogy mindig nagyon csinos 🙂 (Egyébként miután az első új nadrágját szeptemberben a második napon elszakította, tényleg arra is nagyon vigyáz, hogy rendben legyen ami rajta van).

Úgyhogy bár nem szokott sokat mesélni az iskoláról Babszem, mivel nem volt semmi látható zavar és tiltakozás az ellen, hogy mennie kelljen, jól sejtettük, igazából jól érzi magát ott. S ezt úgy látom, a tanárnénik is meghálálják. Valószínűleg az álmodozás miatt kap néha-néha felhős napocskát: mert olyankor nem figyel arra, ami a feladata lenne.

Continue Reading

Második hét

Az iskolában a második héten már nem lehetett bekísérni a gyereket illetve kint kellett délután is megvárni őket. Már nem mehettünk be tehát az osztályhoz, hogy megnézzük mi újság van a gyerekekkel. Amúgy egész héten szépen beértek reggel időben, kedden már volt úszás is, meg házi feladatot is kaptak elvileg, de Babszem gyakorlatilag azokat mindig megoldotta még délután. A magatartására a héten 2x kapott napocskát és 3x felhős napocskát, de jött vele haza pénteken egy piros pont is, valami mondókát mondott szépen. Mivel hétvégére haza kellett hozniuk a könyveiket, megnézhettük, hogy haladnak a tanulmányokkal, a matematika feladatokat szépen tudja csinálni, mindent láthatólag elsőre megért, csak persze a külalakkal vannak gondok. Amúgy majdnem mindent harapófogóval kell belőle kihúzni, hogy mi történt az iskolában arról annyira nem szeret mesélni. A nagyszülőknek azért azt mondta, hogy a suli “nagyon jó”, szereti az ebédlőt és a tornaórákat.

Csütörtökön volt először, hogy nem nagyon akart menni reggel, azt mondta, hogy azért, mert lesz angol órájuk és nem tudja még azoknak a szereplőknek a nevét, akikről majd tanulni fognak. Megbeszéltük, hogy akkor majd ha hazajön akkor megnézzük a könyvhöz kapott CD-n, mert azon rajt van minden kiejtéssel együtt. De délutánra már minden okés volt, simán felsorolta ki kicsoda.

 

Continue Reading

Iskolába jár az egy

Csütörtökön lesz az oviban az első szülői értekezlet, ami az ember szerint úgyis felesleges lesz, mert majd ugyanazt mondják el, amit tavaly. Mert már akkor is úgy volt ugye, hogy a csoportnak a 65%-a suliba megy, aztán a végén csak 5-en léptek le. Most meg van 6 kicsi, a többiek meg mind készülni fognak a sulira. Erről fog szólni gondolom, hogy milyen előkészítéseket kell tenni, ki fogja majd vizsgálni őket stb. De persze én ennél lelkiismeretesebb vagyok, mint az ember, ott akarok lenni és tudni, mi a menetrend.  Az egyik éjszaka már amúgy is azt álmodtam, hogy Babszemet leszólták, hogy nem iskolaérett, ráadásul aki megtette (álmomban a volt bölcsis gondozónője volt), az a “fogyatékos” szót használta. Az ember azt mondta, kicsit túlaggódom ezt az iskola dolgot. Pedig én még sehol se vagyok. Mennyivel egyszerűbb volt még a mi időnkben, amikor csak az maradt az oviban aki augusztus 31 után született és kész. Mindenki más mehetett tovább. Most meg ugye már április 30 után születetteknek kérvényt kell benyújtani, vannak akik 8 évesen kezdik a sulit meg egyéb finomságok, amikről már nem is akarok tudni. A gyerekpszichológusok szerint játsszanak minél tovább gondtalanul az oviban, ugyanakkor meg vannak akik furán néznek ha egy gyerek 6 évesen még nincs iskolába. Mert biztos valami baj van vele, mondják, vagy gondolják és néznek úgy.

De már tavaly óta látom a szülőkön, hogy mekkora stresszt jelent ez az iskola előtti felkészülés. Mindenféle foglalkozásokra vitték a gyerekeket, meg nyílt napra, délutánra, házi feladataik voltak stb. aztán a végén meg maradt az oviban, gondolom szintén csalódottan, mert nem erre készült. S ugye tavaly Babszem ki is jelentette, hogy ő nem akar iskolás lenni és én egyértelműen annak tudom be, hogy látta, mit is művelnek a többiekkel az óvónők, logopédus, pszichológus, szülők. Most a második héten már Zalán szülein is láttam a stressz jeleit, tegnap vitatkoztak azon, hogy melyik iskola lenne a jobb a fiuknak (apuka a hozzá hasonló gyerekeket tartalmazó suli mellett tört lándzsát, mert ott van ismerőse, az majd figyel a csemetére, anyuka meg azt mondta, hogy pont nem olyan srácok közé raknál a fiát, amilyen ő is, az ismerőst meg amúgy is a hajára kenheti) , ma meg anyuka kikérdezte a fejlesztő pedagógust is a felmérésről, jelezte neki, hogy a fia le tudja már írni a nevét, csak azt elfelejtette megmutatni. Nekem meg azt mondták, hogy higgyem el, ez az év erről fog szólni.

Ebből mit szűrtem le, hogy az iskolaválasztás nagyon fontos és könnyedén megkeseríti a gyerek életét.

Continue Reading