Csütörtökön lesz az oviban az első szülői értekezlet, ami az ember szerint úgyis felesleges lesz, mert majd ugyanazt mondják el, amit tavaly. Mert már akkor is úgy volt ugye, hogy a csoportnak a 65%-a suliba megy, aztán a végén csak 5-en léptek le. Most meg van 6 kicsi, a többiek meg mind készülni fognak a sulira. Erről fog szólni gondolom, hogy milyen előkészítéseket kell tenni, ki fogja majd vizsgálni őket stb. De persze én ennél lelkiismeretesebb vagyok, mint az ember, ott akarok lenni és tudni, mi a menetrend.  Az egyik éjszaka már amúgy is azt álmodtam, hogy Babszemet leszólták, hogy nem iskolaérett, ráadásul aki megtette (álmomban a volt bölcsis gondozónője volt), az a “fogyatékos” szót használta. Az ember azt mondta, kicsit túlaggódom ezt az iskola dolgot. Pedig én még sehol se vagyok. Mennyivel egyszerűbb volt még a mi időnkben, amikor csak az maradt az oviban aki augusztus 31 után született és kész. Mindenki más mehetett tovább. Most meg ugye már április 30 után születetteknek kérvényt kell benyújtani, vannak akik 8 évesen kezdik a sulit meg egyéb finomságok, amikről már nem is akarok tudni. A gyerekpszichológusok szerint játsszanak minél tovább gondtalanul az oviban, ugyanakkor meg vannak akik furán néznek ha egy gyerek 6 évesen még nincs iskolába. Mert biztos valami baj van vele, mondják, vagy gondolják és néznek úgy.

De már tavaly óta látom a szülőkön, hogy mekkora stresszt jelent ez az iskola előtti felkészülés. Mindenféle foglalkozásokra vitték a gyerekeket, meg nyílt napra, délutánra, házi feladataik voltak stb. aztán a végén meg maradt az oviban, gondolom szintén csalódottan, mert nem erre készült. S ugye tavaly Babszem ki is jelentette, hogy ő nem akar iskolás lenni és én egyértelműen annak tudom be, hogy látta, mit is művelnek a többiekkel az óvónők, logopédus, pszichológus, szülők. Most a második héten már Zalán szülein is láttam a stressz jeleit, tegnap vitatkoztak azon, hogy melyik iskola lenne a jobb a fiuknak (apuka a hozzá hasonló gyerekeket tartalmazó suli mellett tört lándzsát, mert ott van ismerőse, az majd figyel a csemetére, anyuka meg azt mondta, hogy pont nem olyan srácok közé raknál a fiát, amilyen ő is, az ismerőst meg amúgy is a hajára kenheti) , ma meg anyuka kikérdezte a fejlesztő pedagógust is a felmérésről, jelezte neki, hogy a fia le tudja már írni a nevét, csak azt elfelejtette megmutatni. Nekem meg azt mondták, hogy higgyem el, ez az év erről fog szólni.

Ebből mit szűrtem le, hogy az iskolaválasztás nagyon fontos és könnyedén megkeseríti a gyerek életét.