Kairo 3

Vasárnapra pedig maradtak a piramisok. Boss néni, mint aki már többször is járt Egyiptomban reggel elment inkább Alexandriába, én pedig maradtam egy csapat konferenciarésztvevővel, hogy osztozzunk a taxin. Kiderült, hogy klausztrofóbiám van. Ugyanis megvettem a jegyet, hogy majd én lemegyek a középsőbe, Kefrén sírjába, de hosszú, sötét, és alacsony folyosón kellett elindulni, úgyhogy fogtam magam és visszafordultam. Inkább vigyáztam a táskákra meg a fényképezőkre, amíg a többiek eltűntek a piramis belsejében. Kijőve persze azt mondták, hogy lent sötét volt, pára és levegőtlenség. Szóval nem tudom, hogy bírtam volna, azt hiszem jobban tettem, hogy kijöttem.
Természetesen a piramisok környékén, amik igazából Kairó külvárosában vannak immár, akkorára nőtt a város, szintén voltak agresszív árusok. Na meg lépten-nyomon tevére, szamárra, lóra, konfisra akartak ültetni. Ja és bár ajánlgatták az emberek, hogy fényképezzük őket nyugodtan, utána pofátlanul tartották a markukat, hogy akkor most fizessünk is azért, hogy beállt nekünk teveháton. A por meg a meleg végül megtették hatásukat, s estére már kevem se volt kimozdulni a hűvös szobából, inkább felkészültem arra, hogy hajnali 4-kor elhagyjuk Egyiptomot.

Continue Reading

Kairo 2

Miután vége lett pénteken a konferenciának, maradt még két napunk, a hétvége amit eltölthettünk Egyiptomban. Először is irány ugye az Egyiptomi múzeum. Ahol mint kiderült, nem lehet fényképezni, sőt, bevinni se a gépet az épületbe, hanem le kell adni. Ugyan fizettem érte 2 dolcsit, azért az ott töltött 3 óra alatt erősen dobogott a szívem, hogy ne történjen semmi baja a 108-as számmal polcra tett 350Dnek. A múzeum olyan mint egy nagy raktár. Rengeteg minden van benne, hatalmas kincsek de csak minimálisan felcímkézve a múlt havi British Museum után, ahol ugye a maradék van, nagy csalódás volt. Néhol belehallgattam túravezetőkbe, na meg lapozgattam az útikönyvemet. Ebédre a biztosat választottuk a szomszédos hotelben, klub szendvics, sült krumpli és hamburger személyében. Délután meg ugye elmentünk a bazárba, erről többet nem írnék. Kimerítő élmény volt. Főleg, hogy először nem a túrista szekcióba mentünk, hanem ahol zöldséget meg húst árultak, hűtő nélkül a 36 fokban. Boss néni meg is jegyezte, hogy mindig elfelejti, miért is nem szereti ezeket a helyeket. De legalább Samir kicsit feldobta a hangulatot.

Continue Reading

Kairo 1

Meleg, poros, piszkos s tömeg van. Főleg este, mert azért a napközbeni meleget ők se bírják, ha nem muszáj inkább nem mennek ki az utcákra 7 előtt. Utána viszont csak ott vannak. A konferenciának hála 3 napig azért nem sok helyen jártunk. Hotel-egyetem-hotel-vacsorahely volt az útvonal. Valami hatalmas szerencse folytán, talán mert utoljára érkeztünk meg szerdán hajnalban, vagy mert elárasztottam őket faxokkal korábban én egy elképesztően nagy lakosztályt kaptam, amire a többiek is csodájára jártak (szó szerint feljöttek csak hogy körbenézzenek). Volt fogadószobám, nappalim, hálóm, külün vendég WC és fürdőszoba pezsgőfürdővel, 2 tv-vel, ha itthon lenne ekkora lakásom, boldog lennék. Na és persze mindez a legfelső emeleten, Nílusra néző erkéllyel. A vacsorák mindig valami menő helyen voltak. Szerdán a Mena Houseban, majd utána megnéztük a Sound and light showt, ami jópofa volt, bár kicsit giccses. Csütörtökön a város tetején ettünk az Al-Azhar parkban, ahonnan a citadellára lehetett látni. Pénteken pedig egy hajón a Níluson, méghozzá volt műsor is, zenével, hastáncosokkal. Érdekes mód majdnem mindegyik helyen az előétel libanoni mezza volt, amihez tavaly már volt szerencsém. Aztán szombat-vasránap már magunk gondoskodtunk az ellátmányról, s úgy döntöttünk, nem kockáztatunk, hát nagyon egyszerű kajákat ettünk, biztonságos helyeken (hotelekben).

Continue Reading