Kairo 3

Vasárnapra pedig maradtak a piramisok. Boss néni, mint aki már többször is járt Egyiptomban reggel elment inkább Alexandriába, én pedig maradtam egy csapat konferenciarésztvevővel, hogy osztozzunk a taxin. Kiderült, hogy klausztrofóbiám van. Ugyanis megvettem a jegyet, hogy majd én lemegyek a középsőbe, Kefrén sírjába, de hosszú, sötét, és alacsony folyosón kellett elindulni, úgyhogy fogtam magam és visszafordultam. Inkább vigyáztam a táskákra meg a fényképezőkre, amíg a többiek eltűntek a piramis belsejében. Kijőve persze azt mondták, hogy lent sötét volt, pára és levegőtlenség. Szóval nem tudom, hogy bírtam volna, azt hiszem jobban tettem, hogy kijöttem.
Természetesen a piramisok környékén, amik igazából Kairó külvárosában vannak immár, akkorára nőtt a város, szintén voltak agresszív árusok. Na meg lépten-nyomon tevére, szamárra, lóra, konfisra akartak ültetni. Ja és bár ajánlgatták az emberek, hogy fényképezzük őket nyugodtan, utána pofátlanul tartották a markukat, hogy akkor most fizessünk is azért, hogy beállt nekünk teveháton. A por meg a meleg végül megtették hatásukat, s estére már kevem se volt kimozdulni a hűvös szobából, inkább felkészültem arra, hogy hajnali 4-kor elhagyjuk Egyiptomot.

Hasonlók