Az ünnep félig elmúlt már és azt kell mondanom, hogy határozottan jól sikerült a döcögős kezdetek (nagypapa betegsége, késő vonatok, hini oltás) ellenére is. Azért még 24-re is maradt vásárolni való, de azt szerencsére az ember elintézte, elvitte Babszemet is magával meg teszvesz nénit és amíg ők gyümölcslét meg póréhagymát vettek én kivasaltam és megfőztem az ebédet. Ami csak hagymaleves volt meg előző napi maradék tonhalas tészta, de mivel a vacsora is a mienk volt, nem nagyon akartuk telíteni magunkat.

Ebéd után Babszemet nagy nehezen elaltattam, vagyis felmentő seregként kiszólított a kötelesség – úgyis mint a pulykát be kell tenni sülni – és meg lett mondva a manónak, hogy egyedül kell szunyókálnia, amit két pillanattal később meg is tett. S közel 3 órát aludt. Ezalatt megsült a pulyka, ki lett takarítva a konyha, feldíszítve a fa, megterítve, elkészült a borleves, tésztasaláta és az áfonya mártás is (életemben először csináltam ad hoc jelleggel – van áfonya a mélyhűtőben, legyen belőle mártás volt a kiindulási pont). A sütést szerencsésen megúsztam idén is, ugyanis anyósjelölt szülinapjára való tekintettel rendeltünk tortát (Eszterházyt a Szamostól), s ennyi édesség úgy éreztük bőven elég lesz. Ja és még sikerült valami ünneplőt is felvennem, mielőtt felébredt volna a gyerek és megérkeztek volna a vendégek.

Az ajándékozás nagyon jó program volt: Babszem osztotta a csomagokat, nagyon igyekezett igazságos lenni. Ugyanis amikor Cica úr már a második csomagot kapta volna egymás után, az enyimhez meg még nem jutottunk el, inkább nekem adta a dobozkát, azon a címen, hogy mindenkinek egyenlő számú ajándéka legyen.

A vacsora jól sikerült és a sült húshoz tényleg finom volt az elsőre bizarrnak tűnő áfonya mártás. Viszont a beharangozott menta szósz annyira nem ízlett, hiába volt Coleman’s töményebbnek bizonyult annál mint amire számítottunk. Cica úrnál azonban sikert aratott. Vacsora után nagy büszkén telefonáltam körbe a családomat, hogy nálunk már volt Jézuska meg habzsi dőzsi is. Miután elmentek a vendégek anyósjelöltéken kívül itt voltak Cicáék akik szintén egy anyóst is hoztak magukkal, s elpakoltam a konyhában, az hirtelen egész nagynak tűnt. Meg is voltam elégedve: elvégre 8 embert tudtam leültetni, s a vendégeknek csupán 2 széket meg 2 terítéket kellett hozniuk (mély és lapos tányért, evőeszközzel, pohárral és desszertes tányérral fel voltam szerelkezve). Éjfélkor pedig már aludtunk is mindannyian. Bár kicsit úgy éreztem magam, mint Timmy:

Ma pedig Cicáéknál voltunk ebédelni, ahol megvolt a hagyományos hal és bejgli is, szóval a tradícióknak is adtunk rendesen. Holnap pedig utazunk Babszemmel anyuékhoz és ott folytatódik a Bazi nagy Lobóék lagzi.

Mit is várjon az ember John Cleese-től, mint egy klasszikus karácsonyi történet és vers átdolgozását a maga módján:

Visszakaptuk hát tegnap Babszemet. Nem volt egyszerű menet. Eredeti terv szerint 22-én vonattal feljön a nagymamámval, majd 23-án jön a nagypapa is, ők este elmennek Kormorán koncertre aztán 24-én nálunk ünnepel a család, 25-én Cicáéknál lesz ebéd 26-án pedig megyünk anyuékhoz Kanizsára. Aztán 21-én délelőtt nagypapa rosszul lett, orvost is hívtak hozzá, kapott injekciót, fájdalomcsillapítókat, úgy tűnik, hogy valami izomhúzódása-gyulladása volt. Úgyhogy már kellett átszervezni a dolgokat és alternatív megoldásokon gondolkozni: pl. hogy lemegyek a gyerekért Tiszavasváriba. Közben nekem 23-án reggeli ügyeletet kell tartanom és még oltatni is akartuk Babszemet.

Aztán végül úgy tűnt, nagymama mégis felhozza Babszemet aztán utazik vissza nagypapához. Úgyhogy tegnap délelőtt mentem ki a Keletibe a vonat elé. Ami bár időben indult és Pest külsőig nem volt gond, ott álltak vagy 45 percet. Úgyhogy 1 órás késéssel érkeztek. Természetesen amikor nagymama felhívott még azt mondták, hogy 25 percet fognak késni és a hangosbemondó meg a táblák legalább fél órával mindig kevesebbet írtak ki. De még mindig jobban jártak, mint az a Gödöllői vonat, ami 70 percnél tartott kiírás szerint (menetrend szerint meg amúgy már 90nél!). 30 perces úton ennyit késni. Ja és persze a végén nem adták vissza a helyjegyet és Babszem már elég fáradt volt ahhoz, hogy ne legyen kedvünk veszekedni és sorba állni. Úgyhogy a MÁV meg benyalhatja.

Na de a lényeg, hogy a gyerek megérkezett, épen, egészségesen. Rengeteget változott az arca az elmúlt egy hétben. Persze visszaszedte amit a betegségénél leadott, mikor meggyógyult rengeteget evett (4 virslinek még mi is tanúi voltak) és még mindig nagyon okos. Majdnem elszámol 20ig és tudja, hogyan kell gravírozni, mert a nagypapa megmutatta neki valamint neki ígérte a gravírozó gépet, ha megnő. Beleszeretett a hóba, s tegnap hazafelé nehezen tudtuk rávenni, hogy ne akarjon a pesti lucsokba is hemperegni, mert Tiszavasváriban csak kiment a kertbe és befeküdt a porhóba. Felcsillagoztam a szobáját és kivételesen az apja se szólt, hogy milyen giccsesek az IKEA égők, hanem neki is tetszett. Babszem meg persze nem engedte lekapcsolni őket és reggel is az volt az első, hogy az ablakban lévőket is legyek szíves beüzemelni. Ma reggel pedig oltáson voltunk (hini, igen, beadattuk) ahol tényleg csak addig sírt, amíg megbökték.

Jómagam meg tegnap este elmentem a Tescoba és bevásároltam. Azt hiszem mindent vettem (ja póréhagymát nem azért még ma hazafelé beugrok), az ember beszerezte a fát és mivel holnap lesznek nálunk a nagyszülők is (nagypapa mégis jön ma fel, mert jól érezte magát), majd a fa díszítést megoldjuk úgy, hogy Babszem ne lásson belőle semmit.