Hazafelé bandukolás

Tegnap délutáni túra: bölcsőde után beálltunk a buszmegállóba: 151-t elengedtük, mert nem jó busz volt, nem akart rá felszállni. 117-es kisbusz, olyanon még nem ültünk, azzal elmentünk a végállomásig. Ott éppen állt benn egy 9es, Volvó, arra fel, 2 megálló múlva leszállás. Itt én javasoltam, hogy akkor gyalogoljunk haza, de a gyereknek más elképzelései voltak: menjünk vegyünk csokit. Amiből végülis DM lett és paradicsomos halas bébiétel (néha venni kell még neki ilyet, pár hete spenótosat vásárolt, mostanában a tengeri halas tésztás Hipp megy, amit aztán megeszik). Aztán pont állt egy 151-es Volvo indulásra készen, úgyhogy szépen haza is mentünk vele.

Ahogy a párom megjegyezte, Babszem 100m távolságot is képes 3 busszal megtenni. És a metróról még le is kellett beszélnem.

Continue Reading

Ez a mi buszunk

Buszozás újabb fázióba lépett. Most már felszáll a gyerek a buszra, sőt, a délután programunk mindig azzal végződik, hogy 2 megállót hazabuszozunk. Jó esetben amikor kijövünk a bölcsőde udvaráról éép elkapunk egy 151-es Volvo buszt, azzal még 1 megállót megyünk a végállomásig. Aztán esetleg elmegyünk a boltba a környéken, majd újra vissza a buszra. Tegnap 10 percet ácsorogtunk, mert éppen nem Volvo, hanem egy sima Ikarus volt a menetrend szerinti járat, de most arra nem akart felszállni, mert látta, hogy a "mi buszunk" ott vár mögötte. Közben pedig nézegette a többi buszokat, amik elmennek. Legaranyosabb, hogy leguggol és megnézi, hogy világít a lépcső felett a lámpa ami jelzi, záródnak az ajtók. Múltkor olyan busszal mentünk, amin ez elromlott, azóta van az is, hogy ne szálljunk fel arra, amin nem működik a piros riasztó. Ha pedig várjuk a megállóban ugrál, és azonnal fel akar szállni, szinte nem is engedi el a leszállókat.

De még mindig a két héttel ezelőtti nagy BKV-s kalandunkat emlegeti. Kitaláltam 16-án, pénteken délután, hogy el kéne menni Kleinheincz Csilla új könyvének bemutatójára. Babszemet azzal az ígérettel, hogy buszozunk és lesz süti, rá is vettem a túrára. "Megyünk a könyvesboltba és eszek sütit" mondogatta. Aztán kezdetét vette a nagy kaland. Volvoval mentünk a végállomásra, ott átszálltunk a 9-esre, ami egy hagyományos csuklós volt, a magas padlós Ikarus, azzal elmentünk a Combinóig, villamosozás után meg odaértünk a tett színhelyére. Sajnos hiába vittünk Thomasos könyvet és hiába volt a finom süti, még egy ember kellett volna, aki leköti a gyereket, hogy én oda tudjak figyelni a konkrét programra. Viszont voltam annyira előrelátó, hogy megérkezéskor  megvettem a kötetet és dedikáltattam is, Babszem pedig megdézsmálta a sütiket, amik finomak voltak. Jópofa volt, hogy Csilla megkérdezte, a sok alteregóm közül mégis melyik névre írja, az ajánlót de mondtam, hogy simán a keresztnevemre, hátha majd amikor az örökségemből előkerül fogalmuk se lesz ki lehetett az a Lobo stb. nick. 

Elég hamar elhagytuk a könyvesboltot, s visszafelé meg metróra ültünk. Megkérdeztem Babszemet, hogy villamosra, vagy buszra szálljunk-e át a végén, úgyhogy ő döntött, menjünk el a végállomásig és ott megint várjunk egy 151est, ami hazavisz. Mivel ez megint egy másfajta Ikarus volt, már aznap este többször el kellett mesélni, hogy  hányféle járművön utazott alig másfél óra leforgása alatt a fiam. S azóta is sokszor elmondatja, vagy  éppen ő meséli el, hogy mennyit utazott, amikor könyvesboltba ment. Mint például ma reggel is, félálomban, még csukott szemmel rázendített a mondandójára.

Continue Reading

Dugó

Hétfőn reggel jutott eszembe, hogy mennyire luzer vagyok, sétálok vagy 10-15 percet a Madách térről, mikor egyszerűen csak átszállok az Astoriánál valamelyik metrópótlóra, vagy hosszú járatú buszra és 3 percnyire tesz le a gyártól. Mindez kiválóan működött tegnap. Ma reggel azonban egyetlen hatalmas dugó volt a belváros, a Kálvin tértől szerintem a budai oldalig. Úgyhogy várni kellett a metrópótlóra, abból is a kedvezőtlenebb útirányú jött, úgyhogy nem spóroltam ma reggel semmit, csak a 15 perc gyaloglást, helyette 5 perc lett. Pech.

Continue Reading

BKV

A párommal megegyeztünk, nem kell nekünk kocsi, a Babszem jólérzi magát a 9-es buszon. Tegnap este is ott jelentkezett, pedig az összes kismamairodalomban benne van, hogy este lefekvéskor szokta eleinte leginkább érezni az anyuka a mozgást, mert akkor tud a gyerekre leginkább koncentrálni. Ehhez képest a mienk az esti Volvós buszokat részesíti előnybe. A hugomnál például az volt, hogy amikor balra fordult az ágyban akkor élénkült be nagyon Adri, úgyhogy ezt a technikát kihasználva fordult jobbra, ha aludni akart, ha viszont már kezdett aggódni, mert a gyerek mozgását rég nem érezte, akkor bal oldalára feküdt és beindult a mozgás. Na már most én nem fogok tudni mindig felugrani a 9-es buszra, ha kétségeim vannak

Continue Reading