Évkezdet, az ovi

Az óvodás évkezdés több izgalmat és fordulatot is tartogatott, mint az iskolás. Mert hát az már második osztály, lassan rutin lesz. De az ovinál (ami ugyanaz, ahova Babszem is járt), ugye igazgató váltás volt, még nem volt tiszta melyik csoportban ki lesz az óvónéni, úgyhogy nyár eleje helyett a végén, augusztus 26-ra lett meghirdetve az első szülői a kicsiknek.  Először közös volt, a két új csoport óvónéniit bemutatták meg az általános dolgokat elmondták és azon szurkoltam, hogy a zöld szobába kerüljünk, mert a pirosba kerültek a tapasztaltabb ám nem annyira kedvelt óvónénik. S amikor felolvasták a névsort, hogy kinek kell átmennie a másik csoportba, megkönnyebbültem, mert maradtunk mohák. Ráadásul a bölcsis csoporttársak is, úgyhogy már úgy indultunk, hogy ha az óvónéniket csak látásból ismerem, viszont szimpatikusak, akkor már jól állunk. Szülői után másnap volt családlátogatás is, ami egész jól sikerült s bár volt nagyszülői aggódás, hogy felveszik-e Zsebit, mert még nem 100-as a szobatisztaság mérője, az óvónénik csak felírták maguknak, hogy jobban oda kell majd figyelni és szóltak, legyen bőséges váltóruha. Illetve elmeséltem, hogy igazán anyás a fiatalember, néha nehezen válik le, de valójában nagyon jól érzi magát társaságban. Úgy beszéltük meg, hogy ott leszek az első két napon én is az oviban vele, hétfőn még ebéd után hazamegyünk, kedden pedig már megpróbál ott is aludni a fiam.

Hétfőn mi mentünk kicsit később, berendezkedtünk az öltözőbe, teletömtem a gyerek szekrényét váltóruhákkal, különös tekintettel az alsóneműkre. Reggeli szerencsére csokigolyó volt, úgyhogy Zsebi lelkesen evett belőle. A délelőtt nagy részében háttérbe húzódva figyeltem a dolgokat, tényleg a gyereknek is az kellett, hogy néha megnézze, ott vagyok-e még, amúgy nagyon jól feltalálta magát. A bölcsis barátaival játszott, akik kimondottan keresték a társaságát és nagyon jól tudta követni az óvónénik kéréseit. Kedden pedig ott hagytam azzal, hogy ébredés után megyek érte. De nem akart még hazajönni, mert még ott akart uzsonnázni. Úgyhogy azt kell mondanom, Zsebinek bejött az ovi. Reggelente nem nagyon csimpaszkodik, csupán pénteken mondta, hogy maradjak még, de szerencsére az óvónénije kedvesen de határozottan kézen fogta és bevitte a csoportszobába. Csütörtökön maradt kicsit tovább, mert akkor kipróbáltam milyen, hogy előbb Babszemért megyek a sulihoz, aztán vesszük fel Zsebit az oviban.

Ami a szobatisztaságot illeti, ugye vannak megszabott időpontok, amikor ki kell menniük a mosdóba, s ezen felül még 1x megy magától is, meg ahogy annak idején Babszem is, hazahordja a nagy dolgot. Itthon pedig még megengedem neki, hogy azt pelusba intézze el. A héten kétszer azért kellett cserélni ruhát, mert ugyan kint volt a mosdóban, le is húzta, de valahogy bili után ezek a kis wc-k nem jöttek be neki, úgyhogy kipisilt a kagylóból. Megbeszéltük, hogy akkor állva intézze a folyó ügyeit és onnantól ilyen probléma nem volt. Egyik nap nem hozta haza a nagydolgát, hanem játék közben az udvaron engedte el magát… Viszont a délutáni alvásokat mindig szárazon átvészeli, úgyhogy egyelőre közösségben nagyjából szobatiszta. Itthon még próbálja húzni a dolgokat.

 

Continue Reading

Bili news

Tegnap már este is pelenka nélkül feküdt le aludni. Vagyis először még felvette a kisgatyát (az utolsót a Verdákos sorozatból), aztán panaszkodott, hogy szorít. Mondta neki az apja, hogy akkor vegyük le, már úgyse kell (ezt párszor már pedzegettük amióta csak reggel pisilt, azt is változóan, ha kényelmes volt akkor nem a bilibe, csak a rajta lévő pelusba),s most beleegyezett.

Reggel pedig szárazon ébredt, szokás szerint.

Szóval van egy pelenkamentes nagyfiúnk:)

Continue Reading

Selce III.

Szeptember 9 szerda

Reggel igazi kiránduló időre ébredtünk, amit annyira nem is bántunk, mert kitaláltuk, hogy átmegyünk Crikvenicába és megmutatjuk Teszvesz néniéknek, hogy tavaly merre nyaraltunk. A szomszéd város még így, a szezon végén is jóval forgalmasabb volt, mint Selce. Bár láthatólag a válság ott is pusztított, bezárt néhány bazár, az egyik hotel és egy másik meg fel se épült, a korzó elején ott a csodálatos terv a felújítandó palotáról meg a mellé épülő csili-vili újról, közben meg a vasbetonból kiálló csöveg félemelet magasságtól rozsdásak. A szökőkútnál, ami idén nem működött, de tavaly Babszem órákta volt képes itt ácsorogni és nézni a vízköpőket:

Viszont a kétszemélyes haltál még mindig egész olcsó.

Azonban a halvacsorát Selcében ejtjük meg a helyi étteremben, Babszemnek sültkrumpli lett beígérve meg kapott mellé tintahalat is, de azt annyira nem értékelte.

Szeptember 10. csütörtök

A nyaralás egyik fő problémája Babszemnél a széklet volt. De igazából ez nem csak a nyaralásé. A szobatisztává válás óta feltűnt, mennyire hasonlít a bélműködése a család Lobo ágához. A gyerek ha változások vannak, főleg hely, körülmények, visszatart. S ezen aztán még a kúp se segít. Mikor szeptemberben visszament a bölcsibe, 3 napig nem volt semmi. Aztán a kúpra se, csak utána… Ugyanez volt Selcén is. Megérkezéskor még működött rendesen aztán 3 napig megint semmi. Pedig evett rostosat, gyümölcsöt, ivott elég folyadékot. Szerda délutántól már mindenkivel hajlandó volt bemenni a wc-re többször is ráült a bilijére. De tudtuk, nem igazán lesz eredménye a dolognak, mert ha van, akkor bizony mindenkit elküld, mikor dolgozik az ügyön. Ez végül megtörtént csütörtökön:

Délután pedig elmentünk kalózhajózni. Elvittek minket KRK szigetére, ott Silo-ban volt időnk egyet megmártózni a tengerben, Babszem élvezte a vizet, kapott 2 fagyit is (a strand felé egyet, meg vissza a csokisat), de megállapítottuk, hogy Selcében még mindig nagyobb adagot adnak.

 

 

 

Este pedig Alhambrát játszottunk, s mivel előző délután még Teszvesz nénit is beavattuk a játék rejtelmeibe, ő kitűzte maga előtt a célt, hogy nyerni fog. Azt kell mondanom, hogy elég kemény játszani vele meg a párommal, akikben hihetetlenül erős versenyszellem lakik. Elképedtem. Viszont nem hagytam magam, így aztán egyszer még nyertem is ellenük.

Szeptember 11 péntek

Még kedd délelőtt beszélt velünk a tulaj/gondnok, hogy sajnos rokona halála miatt Zágrábba kell utaznia és nem lesz itt amikor elmegyünk. Szerda délelőtt utaztak el a feleségével, így aztán nem gondoltuk, hogy feltétlen be kell tartani a 10-ig hagyja el a szállást kitételt. Két napja már miénk volt az egész ház (vagyis rajtunk kívül sehol senki), s péntek reggel Teszvesz néniék még elmentek egyszer hajózni egy órára az üvegfalú katamaránnal, hogy lássanak némi tengeri állatvilágot is. Negyed 1-kor indultunk haza. Babszem szerencsére az út első felét átaludta, csak a zágrábi autópályakapu előtt ébredt fel. Már készültünk lélekben arra, hogy fél órát kell sorbaállni legalább, de csak 2 autó volt előttünk. Csepergő esőben húzódtunk le a benzinkúthoz, ahol Babszem kijelentette, hogy “Pisilek aztán iszom egy kábét” Szép kényelmes tempóban (ismét a határnál álltunk a legtöbbet) és napsütésben 4 után már Kanizsán is voltunk.

 

 

Continue Reading

Élet a bilivel 2

A hétvége a sok bilibepisilés és kisnadrágban, meg meztelen fenékkel való rohangászás jegyében telt el. Babszem nagyon élvezte, még azt is amikor mellépisilt (félrehordott a céleszerszáma). Azért persze pár cuccot le kellett cserélni, s mivel főleg a nagyi irányította a műveletet kicsit úgy érzem, hogy jóval lelkesebb és csalódottabb volt, amikor jött a kudarc. S ezt a gyerek is megérezhette, mert vasárnap délután már nem akarta levenni a pelusát. Pedig vagy 2x szólt ő maga, hogy irány a bili.

Mindenesetre sikeresnek könyveltük el a hétvégét.

Continue Reading

Élet a bilivel 1

Első körben jól sikerült az otthoni ismerkedés a bilivel. Délután többször is ráült Babszem, felöltözve, aztán én elolvastam vagy 5x a Bilikönyvet neki, majd mikor hazajött az apja is. Fürdés után pedig azzal telepedett rá, hogy nagydolgozni fog. Mondjuk szerintem inkább csak játszani akart, kihasználva amit tanult, hogy Samu a könyvben egy egész oldalon keresztül ücsörög a bilijén.Ezt támassza alá, hogy rögtön elkezdett játszani a Legojával. 

Viszont ma reggel ráült és pisilt is. Aztán meg persze cipelgettük a bilit, megmutattuk apának, vissza mentünk vele a helyére és eltartott egy darabig, mire megengedte, hogy tartalmát lehúzhassuk a wcn.

Continue Reading