Lejárt

Eddig a magyarorszag.hu-val annyi dolgom volt, hogy egyszer már lejárt a jelszavam és meg kellett hosszabbítani. Aztán augusztusban szóltak, hogy lejár a jogsim, tökre meglepődtem, mert azt hittem, 2017-ig érvényes, de kiderült, hogy nem figyeltem, maga a vezetői engedély lejár már 2016 októberében, viszont személy azonosításra még azon túl, 2017-ig használható. Nem jelentkeztem be időpontra, mert csak október közepére lett volna, a helyi okmányirodánál érdeklődtem, azt mondták anélkül is lehet náluk ügyet intézni. Úgyhogy mára szabit vettem ki, miután Zsebit letettem az oviban mentem az irodához (mivel most itt van a kertek alján kb. 3 perc séta volt), 8 előtt odaértem és 8.18-kor már elintézett üggyel jöttem ki. Csak majd vissza kell mennem átvenni, mert nem hagytam még ott a mostanit, hisz október 12-ig érvényes. S még a fényképpel is elégedett vagyok. Bár nem tudom, az igazolványon majd hogy fog mutatni és mennyire fog azonosítani, szerintem minden sötét rövid hajú, szemüveges nő simán használhatja majd annyira semmilyen lesz, mire sokadszorra rámásolják 🙂

A nap maradék részét pedig például még az IKEA-ban töltöttem, ahol több mint egy éve nem jártam. De alig vettem valamit, ugyanis egy csomó minden, ami a katalógusból vagy a neten tetszett élőben már nem igazán volt menő. Meg nincs is rá szükség 🙂 Marie Kondo módszerrel az IKEA-ban sokat lehet spórolni.

Viszont cuki matricákat vettem a naptáramhoz 🙂

Matricák az IKEAból #stickers #planneraddict #ikea #mytisk

A photo posted by Lobo Tomia (@lobo1tomia) on

Continue Reading

Könyvmolypalánta

Megtört a jég, miután végre elolvasta (3 nap alatt) Babszem A barátságos óriást, utána szinte azonnal nekiállt a Matildának és azt mondta, hogy anya te jó könyveket tudsz ajánlani, mi legyen a következő. Úgyhogy ma este elkezdte az első Terry Pratchett könyvét is, a Manák trilógia első részét a Földvájókat.

Egyébként tavaly nyáron kapott rá Babszem az egyedül olvasásra, de eleinte inkább ismert könyveket forgatott, sokadszor újra a Ruminiket, Torzonborz-t, néha befigyelt egy-két ismeretlen, amit a kezébe nyomtam, Így neveld a sárkányodat, vagy az első Tom Gates. De valahogy mindig könyörögni kellett, meg többször javasolni, a kezébe nyomni, mert ha éppen mást nem, akkor elővette valamelyik régi kedvencét. Mondjuk tavasszal-nyáron a Királyok könyve lett Babszem kedvence és esténként random magyar uralkodókat kellett kérdezgetni tőle (ki mettől meddig volt trónon).

De most, nem akarom elkiabálni, úgy tűnik, megjött az igény arra, hogy mindig valami újjal ismerkedjen.

Continue Reading

Megnyitott, de tényleg

Na ma volt az óvoda hivatalos meghívója. Jött a polgármester, akivel Zsebi kezet foghatott, adtak műsort a gyerekek, óvónők, volt torta és sok játék meg persze sorban állás a lovaglásért, lufikért, arcfestésért (utóbbiért szerencsére Bazsi nagymamája tartotta a frontot, nekünk már csak 20 percet kellett:), de mondjuk ugrálóvárért nem és még torta is jutott amit önkormányzatis bácsik szeleteltek fel. Zsebivel toszításig maradtunk.

Közben Babszem megkezdte a második évét a programozó suliba, ahova a nagyi vitte el.

Continue Reading

Az új hely

Mivel ma volt a hivatalos megnyitója a gyár két új épületének (még a magyar sajtó is teli volt vele), kicsit kevesebben és kisebb intenzitással dolgoztak a mi részlegünkön, mert mindenütt máshol kellett utolsó simításokat végezni. Úgyhogy elmehettünk körbenézni. Elvileg majd október közepén nyitunk ott, előtte persze pillanatra se zárhatunk be és majd valakik 4 nap alatt átköltöztetnek minket. De emiatt nem fáj a fejem, max faarccal közlöm az érdeklődő kliensekkel, hogy igen, elmegyünk 2 épülettel odébb, de ne izguljon, addig se fogunk bezárni, itt minden az utolsó pillanatig nyitva lesz.

Kicsit meg szoktak ijedni ettől.

Kollégák meg attól ijedtek meg, hogy mennyire kicsi meg sötét irodák lesznek. De szerintem az egész teljesen jól fog kinézni és menő lesz és engem nem érdekel, de alig várom már, hogy csak 3 másik emberrel (2 igazából mert a 3. kb akkor szokott jönni, amikor én elmegyek) legyek naphosszat egy légtérbe.

Egyébként se az a lényeg, hogy nekünk jó legyen, hanem a klienseknek legyen elég sok helye. Márpedig nekik aztán lesz minden.

Illusztráció:

 

Continue Reading

Rend, szám, játék

Zsebi Malinskán kezdte a játékot azzal, hogy felolvasta a rendszámokon lévő számokat és nekünk ki kellett mondani az adott számot egészben. Pl: 4 2 8 5, akkor azt kellett mondani, hogy négyezer-kettőszáz-nyolcvanöt. Mire Zsebi: “oké” vagy “jól van” esetleg “rendben” Külföldön ez tök jó móka, mert ugye sokféle rendszám létezik. Voltak svájci autók, ahol 6 jegyűek voltak! Aztán Zsebi néha magától mondott számsorokat, amelyekre nagyon oda kellett figyelni mert nem ritkán elég hamar eljutott 8-10 jegyűekig, amiket nem volt egyszerű számon tartani 🙂

Itthon ugye csak 3 számjegy van a rendszámokon, úgyhogy reggelente egész könnyű a dolgunk. Aztán ma reggel a következő párbeszéd zajlott le köztünk:

Zsebi: mennyi öt kettő, három?
Anya: ötszázhuszonhárom
Kis hallgatás után
Zsebi: tíz

Continue Reading

Amik nem változnak

Hogy Babszem nem sokat beszél a suliról, valamelyik reggel apuka mondta nekem, hogy “Hallom, a fiaink HÖK-ösök lettek!“. S kiderült, miután rákérdeztünk persze, hogy Babszemet és Benit, mint az osztály két legokosabbját* választották a diák önkormányzatba.
Zsebi aranyköpései:

“Anya képzeld az új óvónéni hazavitt egy gyereket a darázs csoportból” – a sajátját persze
Fürdés közben:
“Amíg én megmosakszom, addig te szépen, okosan rendesen készítsd ide a fogmosómat!”

* bár Beni tanulni is szokott, úgy könnyű 🙂

Continue Reading

A bíróságon

Életemben először mentem bíróságra. A lassan 3 éve húzódó dolog miatt, a Társasház fűtésével kapcsolatban. Most éppen ott tartunk, hogy a régi szolgáltató a felperes és a tulajok (49-en!) külön-külön az alperesek.  Nagyon rendesen idézésnek engedelmeskedve megjelentem ma délután, hogy személyesen nyilatkozzak. Vicces volt, hogy

  1. bírónő csodálkozott, ennyien eljöttünk (és csak 7-en voltunk)
  2. ha 49 körüli emberre számítottak, miért egy 8 székes szobába osztották a tárgyalást
  3. nem mertünk páternoszterezni (nem csak én, de az egyik szomszéd srác se)
  4. a bíróságon még mindig kazettás magnót használnak jegyzőkönyvezni
  5. nem volt tárgyalás, mert elnapolták, ugyanis az egyik alperes nem tudta átvenni az idézését
  6. 45 ott töltött percből 40 volt az adminisztráció utána 5 perc az új időpont kijelölése
  7. nem értem a törvényhozás hogy működik
Continue Reading

Elkészült

S akkor szeptember 1-jén Zsebi elkezdhette az óvodát a régi/új helyen. Sokáig nem hittük, hogy kész lesz, főleg hogy csak valamikor télen kezdték szétkapni a régi épületet, de mindenkit meglepve és nagyon belehúzva (néha láttuk, hogy sötétedés után meg hétvégén is dolgoztak) átadták az óvodát. A belső talán kicsit szűkebb lett, de például amire felhívták az óvónők a figyelmet, hogy az öltözőszekrény kisebb lett, az nekünk pont nem, mert korábban nekünk pont a legkisebb méret jutott, úgyhogy most jóval több a helyünk. A bútorok újak, a játékok régik az udvar viszont szuper lett, több mászókával, nagyon ötletes homokozóval, az egész gumizva van és az épület vidám, falán pedig Réber László rajzok vannak.

Reberovi

Zsebi első nap után, mint nagycsoportos kijelentette, hogy “többet nem csókolózik a lányokkal”. Bár Julika néni, a dadus pont azt mondta, hogy még mindig nagy szoknyapecér a fiatalúr.

Continue Reading

Év végi hajrá

S akkor most jön az izgulás, hogy ugye nem fognak lebetegedni a srácok az utolsó tanítási héten?

Főleg mert én pl. csak szerdáig dolgozom, meg még egy ügyelet 21-én azaz lenne most két napom, amikor napközben még nagy tömeg nélkül tudnék utolsó nagy bevásárlást intézni.

Continue Reading

Születésnap 3.

Szerdán akkor ebéd után elmentünk Délegyházára, ahol a család nagy része már várt minket. Délelőtt még voltunk Zsebivel státuszon a doktornőnél, aki azt mondta, hogy a lábujjhegyezés nem gond, de azért a lába befelé dől, úgyhogy kicsit döntötttalpú cipőt be kéne szerezni. Zsebi továbbra is 18 kg és 114 cm (mert most ruhátlanul, cipőtlenül mérték).

Alex nagyon édes, ahogy mászkál a görbe lábain, nem győztem csodálni, mert nálunk a fiúk ennél nagyobb korukban kezdtek el járni, s addigra már hosszabbak is voltak, míg a svéd fiatalember 1 évesen már totyogott. Most még ott tart, hogy ezt roppant élvezi és több kilométert megtett a házban fel és alá.

Babszem ajándékait most nem irigyelte el Zsebi (csak a gyertyák elfújását), ugyanis húgomék jó érzéssel egy műanyag fénykardot vettek neki is és ő azzal egész délután boldogan elvolt. Mert nem csak villogott, de hangot is adott ki. Igaz egyszer kicsit megroggyant, de aztán hazajött a sógorom és megszerelte.

Jó kis délutánnal zárult a születésnapi ünnepségsorozat.

Continue Reading

Születésnap első és második felvonás

Hétvége végül a születésnap jegyében telt el. Péntek este a szűk család köszöntötte fel Babszemet, illetve skype-olt a távolabbiakkal is, meg kapott képeslapot már csütörtökön anyuéktól.

Szombaton jöttek a nagyiék és sötétedés után elmentünk a belvárosba, karácsonyi fényeket nézni, meg kicsit adventi hangulatba kerülni. S bár még csak a Vörösmarty téren meg a Fashion Street-en volt nagy kivilágítás és 4x árú cuccok, bódék és forralt bor illat, azért egész jól szórakoztunk. Végül ittunk meggybort, ettünk kürtős kalácsot és sült gesztenyét, mindezt jó drágán, de a hideg már-már igazi karácsonyi hangulatba tudott ringatni minket. Persze igazán majd a mostani hétvégén lesz minden felvillanyozva, de jövő szombaton úgyis dolgozok, úgyhogy majd akkor is megnézhetnek mindent a srácok, amikor szokás szerint bejönnek értem munka után.

Vasárnap volt az ebéd a nagy tortával, nagyszülőkkel és Cicáékkal. Itt azért már Zsebinek is eltört a mécses, mert amíg tőlünk csak társasjátékot kapott Babszem, a nagyiék már Lego-t adtak és az neki is kellett volna. Végül valahogy kiegyeztek az összerakás koordinálásában és úgy megnyugodott.

Holnap pedig megyünk Délegyházára, ahol ott lesz mind a két húgom, anyuék és még Alex is.

Pénteken amúgy elvesztettük valahol útközben Babszem diákigazolványát, amit még a számtech sulitól kapott belépőkártyával együtt tartottunk, mert így egy tasakban volt a bérletével. Rendszerint ugyanis kocsival szoktam vinni, aztán vonattal jönnek haza az apjával, úgyhogy a bérletére szükség van. Itthon vettük csak észre este, hogy a tokból hiányzik a diák. Reménykedtem, hogy a suliban vagy a Logischoolnál előkerül, úgyhogy még nem igényeltem újat. S hát valaki tényleg megtalálta, s postán elküldte. Névtelenül, úgyhogy nagyon megköszönni nem tudjuk, de hálásak vagyunk, s mindenképp kellemes tanulságot vonhat le Babszem is, hogy idegenek is cselekednek önzetlenül és jót.

Continue Reading

Szülinapon történt

Hogy a programozó suliban Babszemet áttették másik csoportba. Azt mondta az oktató, hogy ő nagyon okos, figyelmes fiú és könnyen elsajátított eddig mindent, de a most következő feladatok komolyabbak lesznek és lassítania kell a többiek miatt. Nem szeretné, ha emiatt Babszem unatkozna, úgyhogy javasolta, egy kicsivel idősebbek közé menjen és ott folytassa a tananyagot.
Babszem persze először nem örült a dolognak, mert a srácokkal, akikkel eddig együtt volt már összehaverkodott. De én azért büszke voltam rá.

Continue Reading

Kázmér 9

Már annyira nagyfiú, hogy alig lesz ma délután ideje születésnapozni. De sebaj, pár napos ünnepségsorozatot terveztünk neki. Szerdán még a svéd keresztanyjával is tud találkozni.

De szokás szerint lássuk, hogy telt az elmúlt éve:

Continue Reading

Kertzár

Tavaly ősszel, mivel akkor betegedett le az ember, igazából elmaradt a kert igazi őszi rendbe tétele. Még idén se csináltuk tökéletesen, de azért vannak elültetett kis facsemetéink, amiket a nagypapa oltott és nagyjából rend van, meg már víztelenítettünk is.

A múlt héten végig kijárt az ember és dolgozott az elmaradt munkákon. Idei termésünk nagyjából katasztrófa lett, kivéve a birst, mert az valami elképesztően sok és szép volt és tesz-vesz néni 2 hete folyamatosan birssajtot készít. Valamint szokás szerint a naspolya fa (bár Marék Veronika Hol terem a sok gyümölcse szerint a naspolya bokrokon érik, ezt erősen cáfoljuk) most is tele van… Szóval az ember felhozta csütörtökön vidékről a facsemetéket és tesz-vesz nénit, megegyeztünk, hogy vasárnap mind kimegyünk, gyerekek is és befejezzük a faültetést meg leveleket gereblyézünk, kiszedjük a paradicsomokat, lezárjuk a házat. Ebből végül az lett, hogy csak kettesben mentünk ki felnőttek, mert az időt nem ítéltem olyannak, hogy a srácok 4-5 órát ellegyenek ott kint. Végül nem is baj, hogy nem jöttek, mert hűvös volt és az eső is esett, de mi azért nem adtuk fel és igazából a levélgereblyézést  leszámítva egészen rendben hagytuk el Szadát.

Tényleg elégedettséggel tudja eltölteni az embert. Plusz azért jobb idő volt, tisztább levegő, mint bármikor itt Pesten 🙂

Continue Reading

Naptárazás ismét

notebook-428293_1280Az az igazság, hogy már ősszel elkezdek nagyon izgulni, hogy akkor most majd veszek jövő évi naptárat és nézegetem a kínálatot. Mert az most már egyre szélesebb és izgalmasabb és egyre inkább kétségbe ejtő. Mert ha az ember megnézi a pinterestet vagy kreatív fórumokat, azt látja, hogy vannak ezek a roppant drága naptárak, amik csillognak és villognak, de az ügyes kezűek még a simából is tudnak szépet csinálni. Csak aztán valahogy nekem úgy tűnik, hogy ezeknek a naptáraknak a végén nincs már más funkciójuk, mint hogy szépek és dekoratívak legyenek. S a sok csillogás mellett nehéz megtalálni benne például, hogy hányra is kell orvoshoz vinni a gyereket.

Tavaly is azt írtam, hogy végüla nézelődés után mégis a szokásos Moleskine mellett döntöttem. (A cuki kóreait meg odaadtam Dórinak ajándékba, nem tudom, azóta használta-e)  Ami végülis bevált, alkalmaztam néhány dolgot, amit máshol láttam, de még mindig van pár dolog, amiben hiányt érzek. Úgy döntöttem, hogy megpróbálok valami rendszert vinni a naptárhasználatba. S talán dokumentálom is, hogy miképp.

Continue Reading