Nem utoljára

Ma kint voltunk az emberrel Szadán, hogy az utolsó előtti munkákat elvégezzük a kertben. Felszedtem a sárgarépákat, gazoltam meg volt trágyahordás, de mivel még a friss szalma nem érkezett meg, pedig még azzal akart dolgozni az ember a héten, amit kint töltött a telken, ezek még hátravannak a jövő hétre, hétvégére.

De legalább az idő szép volt, sütött sokat a nap, így nem fáztunk a munka mellett.

De ha minden jól megy most kell majd utoljára téliesíteni a faházat, mert jövő őszre már nem fog ott állni …

Continue Reading

Loopoljunk

Nagyon hamar feladták ugyan, de mégis a helyi kiszállítás körül volt kis bénázás (az itthoni címemet adtam meg, a csomagkövetőben az volt, hogy értesítettek, hagytak a címen cetlit, ami nem történt meg, úgyhogy átkértem a gyárba), de ma végül megérkezett az aktivitásmérő karórám. Egyébként Angliából (ebay) most éppen biztosított szállítással is egy harmadával olcsóbb volt, mint itthon bárhol.

Úgyhogy mostantól lesz rózsaszín karkötőm és meglátjuk, jó hatással lesz-e rám, hogy ellenőrizhetem, milyen keveset mozgok nap nap után.

Róla van szó:

polar

Save

Continue Reading

Mindenféle

A töltelékposzt, csak hogy meglegyen a napi adag.

Ma egyedül nyitottam reggel a könyvtárat, persze még mindig nem működik minden olajozottan, de azért alakulnak a dolgok. A kollégák közül még mindig nem mindenki örül az új helynek, tegnap volt egy búcsúebéd a régi olvasóban, mindenki annyira fanyar volt, diákasszisztens mondta alig várta, hogy megékezzek Miviel (épp órát tartottunk) mert mi nem savanyúskodunk. Eddig sose gondoltam volna, hogy lehetek én a parti lelke 🙂

 

Continue Reading

NOSZF

Ismét előkerült Lenin lámpácskái, immár több változatban is.

Az internet archívum megőrizte nekünk amit annak idején linkelgettem : https://web.archive.org/web/20041027163904/http://www.sztupy.hu/lenin_lampacskai.php

Ma itt találtam meg: http://lobo1tomia.tumblr.com/post/152870582534/veszelyescicussbaba-egyszavak-sztupy

De az utóbbi években ez volt a menő nálam, John Finnemore’ Souvenir Programjának e-mailes megbeszélése a forradalomról, ami úgy kezdődik, hogy

“(E-mail notification sound)
Vladimir Lenin: “Subject; revolution. Hi guys! Comrade Lenin here. Just a quick reminder that it’s revolution time again…”

 

Continue Reading

Hétvége

Végül nem pénteken, hanem már csütörtökön elmentünk moziba a Doctor Strange-re, ami megfelelt az elvárásoknak. Persze nem voltak magasak, mert én elnézegetem eredeti hangjával felvértezve Benedict Cumberbatcht másfél – két órán keresztül simán, de ehhez képest egy nagyon jó kis képregényfilm volt, megfelelő látvány és humor körítésnek.

Szombaton délelőtt utaztunk le a gyerekekért Tiszavasváriba ma pedig visszajöttünk és szerencsénk volt, mert bár mostanában majdnem mindig van valami fennakadás az M3-n, lefelé ugyan egész nagy volt a forgalom, ma meg vissza esett az eső, néhol elég durván, azért simán megjártuk az utat.

Gyerekek persze az egy hét szünet után nem akarnak holnap oviba, iskolába menni, de hát nincs szerencséjük, mert fognak 🙂

Continue Reading

Kicsi szünet

A gyerekek elmentek a másik nagyszülőkhöz, úgyhogy mindjárt belecsaptunk a lecsóba és az ember sokáig dolgozott én Podcastot készítettem, este pedig megnéztük a legutolsó X-men filmet, s megállapítottuk, hogy ez már nagyon gyenge próbálkozás volt, s még jó, hogy nem mentünk moziba. Ma viszont igen, mert a Doctor Strange-t látni kell 🙂

Egyébként tavaly óta a gyerekekkel is sokat járunk moziba, de még mindig nehéz Zsebivel, aki magát a gyerekfilmet is simán kibírná, a 90 percet, ha nem lennének előtte reklámok. Mert így két órásra húzva az időt már nem köti le végig amit lát.

 

Continue Reading

Megint itt van

A november, amikor megpróbálok valamelyik blogba legalább 1x írni. Hátha akkor magamhoz térek.

Az őszi szünet első, hosszú hétvégéjét Kanizsán töltöttük, vittük magunkkal szombaton Esztit is, mert ő is csak ennyit ér rá, mert most sportoló lett belőle meg zenész és versenyekre meg koncertekre készül, úgyhogy szerdától neki is programja lesz. A jó időt kihasználva voltunk kétszer is  a Csótónál, gyönyörű színek voltak, lehetett fényképezni, de például egy csomó minden eltűnt, amire gyerekkoromból emlékszem. Például már nincs játszótér, csak egy hinta van a forrásnál, azt már 2 éve láttam, hogy a favárat elbontották és állandóan írogatnak arról is, hogy jó lenne a kilátót felújítani. De azért még mindig klassz hely, sok zöld, kis piknikekre kiváló lehet.

Temetőben 31-én voltunk, gyújtottunk mécseseket, gyertyákat, meglepő mennyivel kevesebben voltak, mint 1-én szoktak lenni, még parkolót is simán találhattunk volna a bejárat közelében, de inkább a szokott helyen álltunk meg. Anyu születésnapját is megünnepeltük, Babszem volt Esztivel az ő nagyszüleinél is és még shoppingolni is voltam, bár inkább csak nézelődtem és nem vettem semmi komolyat (cipőt, kabátot néztem amúgy).

Continue Reading

Majd apa!

Gyermekeink előszeretettel hoznak/tak haza az óvodából dolgokat, amikről a nevelők már lemondtak “Majd apa megragaszjta/kijavítja/megszereli!” kijelentéssel.
Ma Zsebivel jött haza egy rózsaszín műanyag szemüveg ami eltört/kiesett a csavarja.
S apa megragasztotta.

Holnap visszük vissza használható állapotban.

Continue Reading

Lejárt

Eddig a magyarorszag.hu-val annyi dolgom volt, hogy egyszer már lejárt a jelszavam és meg kellett hosszabbítani. Aztán augusztusban szóltak, hogy lejár a jogsim, tökre meglepődtem, mert azt hittem, 2017-ig érvényes, de kiderült, hogy nem figyeltem, maga a vezetői engedély lejár már 2016 októberében, viszont személy azonosításra még azon túl, 2017-ig használható. Nem jelentkeztem be időpontra, mert csak október közepére lett volna, a helyi okmányirodánál érdeklődtem, azt mondták anélkül is lehet náluk ügyet intézni. Úgyhogy mára szabit vettem ki, miután Zsebit letettem az oviban mentem az irodához (mivel most itt van a kertek alján kb. 3 perc séta volt), 8 előtt odaértem és 8.18-kor már elintézett üggyel jöttem ki. Csak majd vissza kell mennem átvenni, mert nem hagytam még ott a mostanit, hisz október 12-ig érvényes. S még a fényképpel is elégedett vagyok. Bár nem tudom, az igazolványon majd hogy fog mutatni és mennyire fog azonosítani, szerintem minden sötét rövid hajú, szemüveges nő simán használhatja majd annyira semmilyen lesz, mire sokadszorra rámásolják 🙂

A nap maradék részét pedig például még az IKEA-ban töltöttem, ahol több mint egy éve nem jártam. De alig vettem valamit, ugyanis egy csomó minden, ami a katalógusból vagy a neten tetszett élőben már nem igazán volt menő. Meg nincs is rá szükség 🙂 Marie Kondo módszerrel az IKEA-ban sokat lehet spórolni.

Viszont cuki matricákat vettem a naptáramhoz 🙂

Matricák az IKEAból #stickers #planneraddict #ikea #mytisk

A photo posted by Lobo Tomia (@lobo1tomia) on

Continue Reading

Könyvmolypalánta

Megtört a jég, miután végre elolvasta (3 nap alatt) Babszem A barátságos óriást, utána szinte azonnal nekiállt a Matildának és azt mondta, hogy anya te jó könyveket tudsz ajánlani, mi legyen a következő. Úgyhogy ma este elkezdte az első Terry Pratchett könyvét is, a Manák trilógia első részét a Földvájókat.

Egyébként tavaly nyáron kapott rá Babszem az egyedül olvasásra, de eleinte inkább ismert könyveket forgatott, sokadszor újra a Ruminiket, Torzonborz-t, néha befigyelt egy-két ismeretlen, amit a kezébe nyomtam, Így neveld a sárkányodat, vagy az első Tom Gates. De valahogy mindig könyörögni kellett, meg többször javasolni, a kezébe nyomni, mert ha éppen mást nem, akkor elővette valamelyik régi kedvencét. Mondjuk tavasszal-nyáron a Királyok könyve lett Babszem kedvence és esténként random magyar uralkodókat kellett kérdezgetni tőle (ki mettől meddig volt trónon).

De most, nem akarom elkiabálni, úgy tűnik, megjött az igény arra, hogy mindig valami újjal ismerkedjen.

Continue Reading

Megnyitott, de tényleg

Na ma volt az óvoda hivatalos meghívója. Jött a polgármester, akivel Zsebi kezet foghatott, adtak műsort a gyerekek, óvónők, volt torta és sok játék meg persze sorban állás a lovaglásért, lufikért, arcfestésért (utóbbiért szerencsére Bazsi nagymamája tartotta a frontot, nekünk már csak 20 percet kellett:), de mondjuk ugrálóvárért nem és még torta is jutott amit önkormányzatis bácsik szeleteltek fel. Zsebivel toszításig maradtunk.

Közben Babszem megkezdte a második évét a programozó suliba, ahova a nagyi vitte el.

Continue Reading

Az új hely

Mivel ma volt a hivatalos megnyitója a gyár két új épületének (még a magyar sajtó is teli volt vele), kicsit kevesebben és kisebb intenzitással dolgoztak a mi részlegünkön, mert mindenütt máshol kellett utolsó simításokat végezni. Úgyhogy elmehettünk körbenézni. Elvileg majd október közepén nyitunk ott, előtte persze pillanatra se zárhatunk be és majd valakik 4 nap alatt átköltöztetnek minket. De emiatt nem fáj a fejem, max faarccal közlöm az érdeklődő kliensekkel, hogy igen, elmegyünk 2 épülettel odébb, de ne izguljon, addig se fogunk bezárni, itt minden az utolsó pillanatig nyitva lesz.

Kicsit meg szoktak ijedni ettől.

Kollégák meg attól ijedtek meg, hogy mennyire kicsi meg sötét irodák lesznek. De szerintem az egész teljesen jól fog kinézni és menő lesz és engem nem érdekel, de alig várom már, hogy csak 3 másik emberrel (2 igazából mert a 3. kb akkor szokott jönni, amikor én elmegyek) legyek naphosszat egy légtérbe.

Egyébként se az a lényeg, hogy nekünk jó legyen, hanem a klienseknek legyen elég sok helye. Márpedig nekik aztán lesz minden.

Illusztráció:

 

Continue Reading

Rend, szám, játék

Zsebi Malinskán kezdte a játékot azzal, hogy felolvasta a rendszámokon lévő számokat és nekünk ki kellett mondani az adott számot egészben. Pl: 4 2 8 5, akkor azt kellett mondani, hogy négyezer-kettőszáz-nyolcvanöt. Mire Zsebi: “oké” vagy “jól van” esetleg “rendben” Külföldön ez tök jó móka, mert ugye sokféle rendszám létezik. Voltak svájci autók, ahol 6 jegyűek voltak! Aztán Zsebi néha magától mondott számsorokat, amelyekre nagyon oda kellett figyelni mert nem ritkán elég hamar eljutott 8-10 jegyűekig, amiket nem volt egyszerű számon tartani 🙂

Itthon ugye csak 3 számjegy van a rendszámokon, úgyhogy reggelente egész könnyű a dolgunk. Aztán ma reggel a következő párbeszéd zajlott le köztünk:

Zsebi: mennyi öt kettő, három?
Anya: ötszázhuszonhárom
Kis hallgatás után
Zsebi: tíz

Continue Reading

Amik nem változnak

Hogy Babszem nem sokat beszél a suliról, valamelyik reggel apuka mondta nekem, hogy “Hallom, a fiaink HÖK-ösök lettek!“. S kiderült, miután rákérdeztünk persze, hogy Babszemet és Benit, mint az osztály két legokosabbját* választották a diák önkormányzatba.
Zsebi aranyköpései:

“Anya képzeld az új óvónéni hazavitt egy gyereket a darázs csoportból” – a sajátját persze
Fürdés közben:
“Amíg én megmosakszom, addig te szépen, okosan rendesen készítsd ide a fogmosómat!”

* bár Beni tanulni is szokott, úgy könnyű 🙂

Continue Reading

A bíróságon

Életemben először mentem bíróságra. A lassan 3 éve húzódó dolog miatt, a Társasház fűtésével kapcsolatban. Most éppen ott tartunk, hogy a régi szolgáltató a felperes és a tulajok (49-en!) külön-külön az alperesek.  Nagyon rendesen idézésnek engedelmeskedve megjelentem ma délután, hogy személyesen nyilatkozzak. Vicces volt, hogy

  1. bírónő csodálkozott, ennyien eljöttünk (és csak 7-en voltunk)
  2. ha 49 körüli emberre számítottak, miért egy 8 székes szobába osztották a tárgyalást
  3. nem mertünk páternoszterezni (nem csak én, de az egyik szomszéd srác se)
  4. a bíróságon még mindig kazettás magnót használnak jegyzőkönyvezni
  5. nem volt tárgyalás, mert elnapolták, ugyanis az egyik alperes nem tudta átvenni az idézését
  6. 45 ott töltött percből 40 volt az adminisztráció utána 5 perc az új időpont kijelölése
  7. nem értem a törvényhozás hogy működik
Continue Reading

Elkészült

S akkor szeptember 1-jén Zsebi elkezdhette az óvodát a régi/új helyen. Sokáig nem hittük, hogy kész lesz, főleg hogy csak valamikor télen kezdték szétkapni a régi épületet, de mindenkit meglepve és nagyon belehúzva (néha láttuk, hogy sötétedés után meg hétvégén is dolgoztak) átadták az óvodát. A belső talán kicsit szűkebb lett, de például amire felhívták az óvónők a figyelmet, hogy az öltözőszekrény kisebb lett, az nekünk pont nem, mert korábban nekünk pont a legkisebb méret jutott, úgyhogy most jóval több a helyünk. A bútorok újak, a játékok régik az udvar viszont szuper lett, több mászókával, nagyon ötletes homokozóval, az egész gumizva van és az épület vidám, falán pedig Réber László rajzok vannak.

Reberovi

Zsebi első nap után, mint nagycsoportos kijelentette, hogy “többet nem csókolózik a lányokkal”. Bár Julika néni, a dadus pont azt mondta, hogy még mindig nagy szoknyapecér a fiatalúr.

Continue Reading