Beleolvasgattam néhány angol blogba. Miért jó káromkodni? Teli van az f szóval a legtöbb. Írásban én inkább nem. Szóban többször kimondok káromkodásokat, leírni nem kell, akkor már úgyse ugyanazt a hatást fejti ki (néha döbbenetet látok kollegákon,) mint amikor kiszalad a számon. Jah írásban jobban szégyellem, szóban nem figyelek oda, hopp becsúszik egy szó, de leírni, amikor még gondolkodni kell azon is, hogy mit írok, ezért aztán inkább nem…
Nah ma palotaforradalom volt a csicskák között. Csivitelnek a sarokban, kiderül, hogy az egyikük bejár korábban, mint kéne, hogy előre végezzen a munkájával, s amikor a hivatalos ideje van, amikor az ügyelete, beosztása tart, csak ücsörögjön, tanuljon, vagy pedig netezzen. Olyan jól elpanaszkodtak ezen, hogy ha az a bizonyos bejön az tkp a saját munkájukat minosíti, mennyire jól esik ez nekik. De hogy tudnak ezen parázni. És mindezt úgy, hogy azért meghallhassuk a problémáikat és mint senior munkatársak adjunk nekik igazat. És elítéljük akit ők is. Na jó, megtesszük. Ne, ne nem akarunk konfliktust.
Utál konfliktus.
Jah ezér nem lesz soha belőlem főnök. Nem születtem bossnak.
Megyek cserélek dizájnt, mert a a Bloglapon láttam egy csajnak is ilyen volt. Ggggggg