Miért is ne folytatódjon a diplomaosztó körüli mizéria. Mert az úgy heppy.
Nem elég a kötelezo jellegű továbbképzés, Dóri szülinapja, családot nem lehet lebeszélni, hogy feljöjjön és megnézzen, nem tudok péntekre szabit kivenni csak az esti vonattal mehetnénk haza, ráadásul még az is kiderült, hogy a párom (ajánlottam neki a Renató az olasz csődör nevet) este 10ig dolgozik aznap. Csak szeretném túlélni a jövő hete, ha lehet.
Aztán úgyis kezdodik minden előlről, mert nagy fába vágtuk a fejszénket és szervezni kell, meg előadni stb.
De, hogy a nagy klasszikus, Scarlett O’Hara mondását átköltsem, ma még nem gondolok erre, majd a jövő hónapban.
