Ma kellőképpen sokkoltam a jónépet, ugyanis összeszedtem magam és szoknyát vettem fel. SZS meg is jegyezte, nem bír lépést tartani velem, merhogy tegnap még szakadt tornacipőben voltam, ma meg rövidszoknya, harisnya, ahogy kell. Szerényen mondtam, hogy lám, én a végletek embere vagyok. Tessék aztán értékelni eztet. Egyébként van sokkal prózaibb magyarázata is a dolgoknak, vagyishogy végre fel akartam már venni az új cipőmet és gondoltam, egy szoknya mellett jobban érvényesül, mint nadrággal. És valóban. Bár a cipőmre senki nem tett megjegyzést, mert el voltak foglalva azzal, hogy mennyire csinos vagyok.
Reggel elmentem a FSZEK egyik fiókkönyvtárába, ahova még Pestre kerülésemkor iratkoztam be, s közel másfél éve vittem el az utolsó két könyvet, amit csak most vittem vissza. Lustaság, a város másik fele, stb. De aztán írtak már az otthoni címemre is. Úgyhogy ma, kihasználva a megbocsátás napját visszavittem, kiiratkoztam és a könyvtáros előttem tépte össze a kis tasakomba összegyűlt rengeteg papírt, visszajött levelet (az előző pesti címemről), hogy szerencsém van, ma nem kell semmit se kifizetnem, se az 1000 forintot késedelemre, se a postaköltséget. Szóval működött a dolog 😀
