Most van egy kis nyugis hétfő délelőtt, gyermek alszik, lehet kicsit összefoglalózni mit hozott a hosszú hétvége. *
Szombaton kénytelenek voltunk elmenni kínai étterembe, mert péntek este nem tudták kiégetni a páromnak ínyencórán a wokot amit vett, viszont Wang mester megígérte, hogy a Lanzhou-ban át lehet venni. A Luther utcai éttermet választotta az átvétel helyére, mert azt ismerjük és közelebb is van, mint a budai. Engem eléggé meglepett, hogy az ember által állandóan Wang mesterként emlegetett kínai szakács egész fiatal. Aztán siettünk haza, mert vendégeket vártunk, s nem sokkal utánunk érkeztek meg Mirwenék. Babszem pedig megint bebizonyította, hogy a vendégeknek a legjobb formáját tudja hozni. Ugyanis 2 órát aludt délután, mialatt mi szépen játszottunk 3 menetet is. Mivel Ebsikék kezdők voltak, hazaiaknál maradt 2 győzelem is az Atticában (másodszor nálam), de szerintem legközelebb ez már másképp lesz. A Puerto Ricoban meg döntetlen lett, Mirwen és a párom holtversenyben végeztek az élen (én lettem az utolsó).
Vasárnap pedig elmentünk Vácra. Ami megint kedvesnek, szépnek tűnt, csupán az volt a gondunk, hogy nem találtunk nyitva tartó pizzériát, a gyrososnál már ettünk a múltkor és nem voltunk elájulva tőle, a Duna parton lévő éttermeket meg kicsit drágának ítéltük. Végül a főtéren ettünk grillezett cuccokat, ami a fővárosi árakhoz szokott pénztárcásoknak akár roppant olcsónak is tűnhet. Végül heverésztünk egyet a parton és persze hazafelé kicsit eltévedtünk, mert nem kellett volna letérnünk az M2-ről, de már megint megzavartak az útépítések és a rossz kitáblázottság.
Az illusztrációk közt pedig nem bírtam választani. Egyiken én nézek ki jobban, másikon meg a Babszem, az egyik nekem tetszett inkább, a másik meg a páromnak.
*A nyugis hétfő délelőttből valahogy este lett, mert az összefoglaló megírása előtt még nekiálltam fényképeket válogatni, aztán felébredt a gyerek, majd elmentünk sétálni 2x is, próbáltunk zöldségest találni, de hiú remény volt, úgyhogy citrom helyett csak lét vettünk. Amíg ebédeltünk csemete megint aludt, persze csak addig amíg le nem ültem a gép elé, s mivel valami frontot érzett, ma egész nap inkább társaságra vágyott, úgyhogy volt még séta, sok cipelés, ölelgetés