November közepén nagy bemutatót tartunk. Most éppen jókislány vagyok és az egyik büszkeség, akinek munkája fontos és prezentálni is tudok.
Amikor még tanárnak tanultam rájöttem, hogy jól tudok előadni. Szerencsére a vizsgatanításom is amolyan előadós dolog volt, gyerekek, kollegák tátott szájjal figyeltek. Később hallottam, amint a kissrácok szóról szóra azt felelték egy másik pedagógus jelöltnek, amit én adtam le nekik, persze hízott a májam, meg attól is, hogy a gyakvezem utána mindig velem példálózott, pedig előtte nemigen szívlelt. De egyéb pedagógia affinitásom persze nem volt, gyerekeket nevelni, számon kérni, konzekvensnek lenni, türelemmel rendelkezni stb. El is menekültem rendesen erről a területről. Mivel előadásokat, bemutatókat rendszeresen kell tartanom itt is, ezzel nincs gondom. Kollegák ültek be hozzám azon a címen, hogy húúúú neked milyen jó a szöveged stb.
Mikor megbeszéltük, hogy ki mirol tartson bemutatót, a főnéni aszonta, hogy Köcsögnek valami olyant kell kitalálni, ami normálisan előadható, látványos, mer stílusa nincs hozzá, mivel azonban ő maga ugye az egyik jobbkeze a bossnak (SZS a másik) hát szerepelnie kell. Kitaláltunk neki olyasmit ami magától is működne, eladná magát és a novemberi bemutatóknak ez a célja, hogy megmutassuk a cégnek meg a külsősöknek, hogy kevesen vagyunk ugyan, de szörnyen szakképzettek és csodákat bírunk művelni.
A kedves szerint ez nem jó így, mert ezzel csak arról győzzük meg a felső vezetést, hogy ugyan már, belénk nem kell több pénzt fektetni, mert így is elvagyunk, minden egyéb segítség nélkül. Így nem kapunk több fizetést, jobb gépeket, nagyobb irodákat, több embert stb.
