Elmentem ma délelőtt, hogy végre magamhoz vegyem a diplomám hiányzó részét, a betétlapot. Persze KEDDen nincs félfogadás és az még véletlenül se jut a TOn senkinek eszébe, hogy a szerda helyett, amikor is egésznap lenne nyitva az iroda, legalább egy fél napot kinevezzenek. Szóval pénteken újra próbálkozhatom.
Ma éppen ebédnél mondta a kollegám, hogy egy pszichiáter ismerőse azt tudja ajánlani a legegyszerűbb lelki nyavajákra, hogy fusson az ember. Mert az sokkal megnyugtatóbb bárminél. De ezt csak barátoknak mondja, mert különben haragudnának rá a kollegák, hogy elveszi a pénzt tőlük, mert ha a lelki betegek futni járnak, akkor nem az ő zsebübke adják a froncsikat. Erre olvasom Myreillenél, hogy péntek este futott, szintén valami megnyugtató jelleggel, szóval az egész nem egy hülyeség. Tavasszal elkapott a vágy, hogy én is, én is, én is, nekem is kéne futni. De egyedül nem megy. Úgyhogy maradt a torna. A múlt heti rosszaságot ma pótoltam és lehet hogy holnap reggel is meglepem magam. Mert jólesett. Ilyenkor mindig rájövök, hogy nem szabad kihagyni. Sajnos a legtöbb társaság akiket ismerek, az a Margit szigeten fut, ami nekem azért messzi van. Bezzeg a Népliget, az csak 2 metrómegálló, az jól jönne. Cicáék a férjével oda járnak futkosni, de hát ők annyira lehetetlen időpontokban, hogy ahhoz még véletlenül se lehet igazodni. Mind1, most úgyis hideg van, meg jön a tél, marad a tornaterem. Talán majd tavasszal újra elkap a vágy, s talán akkor pénzem is lesz egy futócipore, s akkor lehet hogy belevágok.

Most van A. válópere.