Fable

A nyolcvanas évek közepén nagyon sok pénznek tűnt az a 70 forint, ezért aztán rengetegszer visszatettem a könyvesboltban a Halkirályno és a kommandót. Aztán kölcsönbe kaptam egy osztálytársamtól, vagyis az apukájától kunyiztam el. Majd A Halál zsoldjábant nyúltam le a nagybátyámtól. De lehet, hogy fordítva volt. A lenyúlás viszont tuti, máig nem adtam vissza neki, szerintem nem is emlékszik, hogy neki valaha volt valami ilyenje. Nem is igyekszem emlékeztetni rá.
Na de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy akkor estem szerelembe Fable-lel. Sőt, jómagam is írogattam erősen rá hasonlító stílusban regényeket (bár sose lettek többek elbeszélésnél illetve sose lettek befejezve). Szóval minden regényének a Kommandó kivételével megvan az első kiadása (itt szeretnék köszönetet mondani titkos szponzoromnak, a nagybátyámnak) Az elmúlt néhány évben azonban, bár rendszeresen még mindig megveszem és olvasom, kezdett apadni a rajongásom. Talán a Tűzvarázzsal kezdődött a dolog, akkor még azért mert nem bírtam megemészteni, hogy a 30as évei közepén, ne adj isten a végén járó csaj két hét alatt újra atomjó nő lett attól, hogy lelátogatott az edzőterembe. Míg a Kriplikommandót bármikor újra tudom olvasni, a Vészbejáratot elég volt 1x. A Tündértánc fantasy része teljesen mesésre sikeredett, méltó folytatása az Álomhajszának, de a filmforgatástól a kezdetektől felállt a szőr a hátamon. Persze mindenki változik, ő is. Már nem ír úgy és olyat, mint először. Még mindig megvan a stílusa, amit szeretek, csak néha túlspirázza, és olyankor erőltetettnek érzem a nyelvi virtualitását.
Számos problémám látszik körvonalazódni a legújabb Fable mű, az Ezüstegér kapcsán is, bár mégcsak alig a felinél tartok, így igazából nagy véleménnyel nem lehetek a regényről, de…
Lehet hogy már csak nosztalgikus ragaszkodás miatt veszem, olvasom őt. De mindig azt várom, mint az elején tizenéves fejjel, hogy elvarázsol és ad valami újat, megfog mint kevesen tették. Még nem tudom a magyarázatot. De kitartok.

Hasonlók

Jön