Számvetés

Huhh tényleg kéne? Még nincs itt az ideje. Különben se szoktam, az újévi fogadalmakat meg sose tartom be, max. egy hétig.
Mint apu, aki évente megfogadja valamiért, hogy leszokik a dohányzásról. Mert újévi fogadalom. Betöltötte az 50et. Vagy mert a kislánya férjhez ment, illetve unokája született, de kb. 7 éve csinálja és nem szokik le róla.
Legviccesebb, hogy ő nagyon sokáig nem is dohányzott. Anyu bezzeg ahogy elkerült otthonról, 18 évesen nekiállt. Aztán magas vérnyomás miatt kezdett leszokni róla. Csak a napi kávék mellé szívott el 1t 1t. Apu pedig ekkor kezdett rá.
Anyu szerint, hogy ót idegesítse, apu meg azt mondja, anyu elől szívja a cigiket. Így aztán megvan az állandó konfliktusforrás. Kinek a cigije, miért nem dobja ki az utolsó szál elszívása után a dobozt apu, miért nem gondoskodik magáról elég cigivel a nyaralás alatt stb.
Volt egy év, amikor gyereknapra mind a hárman 2-2 doboz cigit kaptunk a szüleinktől. 😀

Én aránylag későn, fősuli végén gyújtottam rá először rendszeresen (azaz vettem magamnak egy doboz cigit és nem lejmoltam többé), s az államvizsgánkat úgy ünnepeltük, hogy vettünk egy doboz mentholos St. Moritzt a barátnőmmel és kiültünk Szegeden a Virágba, capuccinóztunk és gyümölcsös sütit ettünk meg pöfékeltük a marha elegánsnak tartott bagót.

Mi úgy szoktunk le két éve, hogy egy októberi este elalvás előtt azt mondtuk, talán nem kéne már. Én másnap nem is gyújtottam rá, a párom még igen, mert azt mondta, muszáj, hisz zárthelyit ír, és utána le kell vezetni az idegességet.
Aztán én utána januárban még párszor elcsábultam, (amíg el nem fogyott az otthoni megmaradt féldoboz cigi).
Ja, hogy a számadásról akartam írni? Hmmm majd máskor 😀