Reggelente évek óta nem eszek semmit. Csak lenyomok egy nescafét, jó sok tejjel, hosszan. Próbáltam enni, de a korai evésektől csak hányingerem lesz. Valamikor vagy három éve a kedves elkezdte hétvégi reggeleken ágyba hozni nekem a Kvt, cserébe, hogy én többnyire reggelit készítettem neki, míg a víz a KVmhoz felforrt.
Na már most a továbbfejlesztett változatával lepett meg karácsony után, tejszínhabbal dúsítva és fahéjjal megszórva nagy pohár kávét kaptam ágyba. Szóval lehet irigykedni. Ráadásul mostanában, hogy két hete nem dolgoztam, tornáztam, keltem korán ő igazából nem kapott tőlem reggelit.
Ilyen rendes, önzetlen a pasim, amellett, hogy blogmocit ír, még kényeztet is. De nagyon.
