A mamánál volt rengeteg fénykép, amik közül egy adagot, elsősorban a magamról szólókat eltettem, lehet hogy scannelek belőlük. Anyu mostanában állandóan mondogatja, hogy Dóri rám emlékezteti, én voltam ilyen kis édes aranyos, okos. Csak aztán kinőttem és jóval visszahúzódóbb, s csendesebb, magamnakvalóbb lettem, mint a hugaim. A szüleim véleménye, hogy elegem lett a sok babusgatásból, példaképségből, velem való foglalkozásból és a nagy magányba vonultam vissza, hogy mindezt ledolgozzam. Első gyerek a családban: első unoka, unokahúg, keresztgyerek, stb voltam én. A nagymamám a legeslegnek hívott, mint a legeslegelső. S valóban bárkihez is megyek a rokonságban, tuti, hogy van náluk fénykép arról, hogy sétáltattak, hintáztattak és hasonlók.
Most a Dóriról lesz, és ha jót akar magának, de legalábbis megspórol egy csomó agóniát, akkor később már nem fog rám ütni.