Eltelt. Mivel anyu elsősorban az unokájával volt elfoglalva az elmúlt két hétben, nem volt sok kaja és nem sikerült halálra zabálni magunkat.
Volt családi születésnap is, méghozzá anyai nagymamám hugáé, aki 80 éves volt. Szegényke tavaly megtartotta a 79et, szintén nagy családi körben, mert nem számított rá, hogy megéri a kerek számot, ugyanis mind a két nővére meghalt 79 évesen. De most itt volt, három dédunokával, a negyedik pedig augsztusra várható. Haláliak voltak a kismanók, ahogy keresték az ajándékaikat a kertben, mert a születésnap természetesen a hivatalos ünneppel került egy kalap alá.
Jah nagyon szép lett a fürdőszoba, amit anyuék az átalakítás utolsó mozzanataként két hete fejeztek be.
Most már csak az a gond, hogy egyszerűen nem érzem otthonomnak azt a lakást. Persze mindez még tavaly tavasszal kezdődött, mikor az első felújítási rohamban a szobámat felszámolták. Könyveimet bedobozolták, levitték a garázsba, a bútorok egy része a hugaim szobájába került, az ex szobám pedig anyuék hálója lett. Aztán a konyhabútor lett kicserélve, most pedig itt a fürdő. Úgyhogy még olyan egyszerű dolgokat is csak harmadszorra találtam meg, mint a hajszárító.
Húsvét hétfőn negyed nyolckor jött a nagybátyám, a régi jó szokás szerint. Aztán összepakoltunk és kimentünk a Balatonra. Isteni idő volt, sikerült egy kis színt is összeszedni.
Ma gondoltam rá, hogy live postolok, elvégre bementem a gyárba, mert SZS búcsúbulijáról nem maradhattam le. Főleg mert fincsi vörösbor is volt, Villányból. De aztán csak megnéztem gyorsan a leveleimet és úgy döntöttem, majd itthon írogatok, s az egészet felküldöm az éterbe pénteken. Leszarom a statisztikákat. Kicsit bizonyítgatom, hogy azért elsősorban a saját kedvemért irogatok.
