Álom

Tegnap este elbeszélgettünk arról, hogy mi minden vár rám az elkövetkező két hétben. Felmerült az ötlet, hogy írok listát arról, mit kell elintéznem még az elkövetkező két napban, milyen programjaim vannak. De elvetettem, mert egyrészt nem vagyok egy nagy listairogató, másrészt meg ha lenne is listám vagy itthonhagynám, vagy úgy elhánynám valahova, hogy pont amikor kéne, akkor nem tudnám előkeríteni. A kedves rákérdezett, hogy fogok e postolni, amíg kint leszek. Mondtam, hogy elvileg igen, a gyakorlatot meg majd meglátjuk. De már kinéztem azt a kis füzetet (van itthona fiókomban egy csomó üres naplónak, jegyzeteknek való füzetecske, mert nehezen bírok ellenállni az írószernek, viszont már alig használom őket), amit esetleg offline blogolásra, élményrögzítésre használhatok.
Ezek után persze nem csoda, hogy az angolokkal álmodtam. Ott voltam náluk, érdekesmód a hugaim társaságában, Roger és Jayne felzárkóztatott, hogy mi is történt velük az elmúlt években, a legnagyobb gyerek, Natalia emlékezett rám, George nem, a legkisebb, Francesca pedig már aludt. Míg élményeket cserélgettünk az ablakon keresztül láttam a garázs feletti egykori kisszobám ablakát, amely mögött hívogatóan villogott egy számítógép képernyője.

Hasonlók