Mi lesz

velem 40 év múlva? Amikor először megláttam a plakátot, csak arra bírtam gondolni, hogy remélem, nem ilyen ronda parókám. De most már mindenhol üldöznek ezzel a szlogennel, még a mailboxon is ott virít pirosan (reggel kb 10 perc telik el, hogy az összes mélcímemet ellenőrizgessem, nem akarom irányítgatni őket ide meg oda, mert akkor meg tökre elfelejtem a jelszavaimat). Mindenesetre nem akarok 40 évvel előre gondolkodni. Nem szeretek, még pár nappal, hónappal előre se. Persze néha elfog a pánik, hogy úristen, előre kellene tervezni. De elmúlik, mert amúgy Scarlett O’Harásan szívesen halogatom a dolgokat másnapra (igen, klasszikus műveltségem is kommersz). Ezért van az, hogy még mindig albérletben lakom, lassan, nagyon lassan megy a lakáskeresés, nem vagyok férjnél, nincs három gyerekem (pedig már lassan ott vagyok, hogy bőven belefért volna), hűtőszekrényem és Bulgáriában se voltam nyaralni. Hogy mi van helyette? Hát csak annyi, hogy kisebb bosszúságokat leszámítva (ld. munkahely) jól érzem magam és ez látszik is (tudjuk kinek kell ezt köszönni :D). De ha nagyon bele akarnék gondolni akár kétségbe is eshetnék. Éppen ezért ez az egész 40 év múlva dolog a frászt hozza rám. Nem kérek belőle, köszönöm. Kis rövidtávú életem van, ne erőltessenek rám mást. Nem mintha nagy hatással lenne Lobora ez az egész.

Hasonlók

1 Comment