A tegnap nagy élménye volt, hogy képtelen voltam aktualizálni a honlapunkat, ugyanis disk quota exceeded üzeneteket kaptam, ráadásul a szerveren lévő HTML lapok így is lenullázódtak. Hívom a Segítek asztalt, ahol persze a fiatalember először helyből közölte, hogy indítsam újra a gépemet. Addigra én már túlvoltam azon, hogy FTPvel próbálgassak helyet csinálni a webszerveren, és ezt is elmagyaráztam, de azért rendes lúzer júzerként ujraindítottam a gépemet, hogy ne mondhassák, a fülem botját se mozdítoma arra, amit mondtak. Persze semmi se változott. Ekkor már a fiatalember aszonta, a problémát továbbítja a rendszergazdának. Aztán még visszaszólt, hogy a rendszergazda ebédel, majd jelentkezik. Addig is kitartás, legyenek csak üres oldalak a honlapunkon.
Négykor, mire úgy gondoltam, a leghosszabb ebédnek is vége kell lennie, újból telefonáltam. Ez alkalommal ismerős volt ügyeletben és tudva rólam is hogy teljesen hülye nem vagyok, egyből a rendszergazdához kapcsolt. Aki a következővel fogadott.
– Már vártam a hívásodat. Ugyanis kicsit átszerveztük a dolgokat, és úgy döntöttünk, hogy aki nem szól, hogy gondja van a quotájával, annak töröljük az accountját.
– Nagyszerű, mondom, akkor most szeretném visszakapni az összes jogomat, mert részlegünkről én vagyok az egyetlen, akinek loginja van a webszerverre.
– Oké, mindjárt csinálom.
Két percig hallgattunk a telefonban, majd azt mondta, hogy:
– Tudod mit, add meg a logint meg a pw-det, majd visszahívlak ha kész vagyok.
Ez volt ugye négykor.
Hétig nem szólt vissza.
Ma reggel se működött még a dolog.
Úgyhogy most jön a Remény rabjaiból ismert, a kedves által igencsak támogatott hozzáállás, azaz óránként egy levél.
