Ma tizenháromórázom. Jó nekem. Itt vagyok már 9-re és este 10-ig tart a munkaidőm. Kedd magasságában hívott talán be a főnéni, hogy a mai látogatókat megbeszéljük és én hiába vágtam pofákat sóhajtoztam, tettem cinikus megjegyzéseket, nem értette meg, hogy csupán az a gond, hogy pénteken ügyelni szoktam. Konstans. Vagy három éve. Mindenki tudja. Mindenesetre ez éppen senkit se érdekelt. Cserébe viszont hétfőt megszereztem magamnak Readhednél, hogy akkor ne kelljen jönnöm. Úgyhogy ma egyetlen reményem, hogy a vendégek röviden maradnak és szörnyen nem fogja őket érdekelni semmi.