Volt a Süskind regény ezzel a címmel, amit sokáig kerülgettem, mert akkoriban nem volt annyi zsebpénzem, hogy könyveket vegyek, ezért aztán legrégibb barátnőmtől kaptam meg ajándékba egy szülinapra.
Az igazi parfűmök nehéz tészta. Feljött ugye, hogy íme itt a Valentin nap, ilyenkor mit érdemes venni a nőknek, parfümöt. Vagy feleségül kell venni őket, azaz most, hogy szombatra esik ez a jeles ünnep biztos dugig foglaltak a házasságkötő termek, pont, mint nyári délutánokon.
Megboldogult bébisintér koromban éppen a CK One volt a menő parfüm (azaz a totál újdonság) és Jayne szülinapjára megkapta. Gondoltam, én is beszerzem és azzal fogok villogni, mikor hazajövök, mert akkor nem volt még itthon kapható. Persze előbb kipróbáltam, nem csak az áruházak papírcsíkjain, de a csuklómon is és rajtam olyan szaga volt, mint a lópisinek.
Azóta tudom, hogy hiába vannak menő és új parfümök, illatok, amik esetleg tetszenek, az ember bőrének illata, kipárolgása is nagyban hozzájárul ahhoz, mindez miként keveredik, áll össze kellemessé, jóvá, vagy éppen borzalommá. Így aztán CK One-om sose lett. Mint ahogy többszáz amúgy éppen aktuálisan menő parfüm se.
Aztán még ráadásnak itt a kedves, akinek olyan orra van, hogy bármely vadászkutya megirigyelhetné. Meglehetősen kényes. Hiába van mindenféle illatom, amiket kaptam anyuéktól, barátnőktől, nem mindegyik harmonizál velem, az egyéniségemmel (mégis jobb, mint a bőröm illatával). Úgyhogy ő vesz parfümöt. A kipróbáltak (amik közül van ami nem kapható már :() mellé az újakat is. Márkahű vagyok parfümben, de nem hódolok be az éppen aktuális divatnak.
