C’est la vie

Lehet, hogy segített a tegnap esti film is de mikor ma meg kellett volna beszélnem a tulajjal, hogy mikor is menjünk az ügyvédhez és bizonytalan választ kaptam, nem is érdekelt már az egész. Hisz kedden már lereagáltam, hogy nem kellünk és ha egy hét múlva felhív a csaj, hogy mégis, akkor meg leszarom és megmondom neki, hogy most már engem hagy hidegen. Gosfraba (vagy mi). Keresünk másikat. A fő ok, ami miatt kellett volna gyorsabban a lakás (anyuék adója), az már nem téma. Most már csak azért kell igyekezni-imádkozni, hogy ne húzódjon el a keresés. Végső esetben még egyszer rákérdezhetek a főbérlőknél is. Úgyhogy most újra vissza amókuskerékbe, de legalább több dologgal vagyok már tisztában és ügyvédem is van (ezt szeretem kimondani, nagyon felnőttesen hangzik). Így most megint cipzár a számra és nem köpök lakásügyben.