Telnek a napok

Tényleg elképesztő, hogy most jutottunk el oda, a gyerek szó szerint napról napra fejlődik, s csinál valami új dolgot. Felnyomogatja magát térdelésbe, de még túl szélesen támaszkodik ahhoz, hogy elinduljon. Viszont fekvésből fekül. Nagyon cselesen oldalra fordul, aztán felnyomja magát. Meg ülésből szépen négykézlábra ereszkedik, lefekszik. Szóval most már lehet szépen hagyni ücsörögni, mert a védőnő azt mondta, hogy amíg magától nem ül fel, addig ne nagyon hagyjuk támasz nélkül. De Babszem ezt megoldotta, úgyhogy ücsöröghet kedvére. Séta közben meg, mert itt azért nincs nagy variációs lehetőség, az utak ugyanarra vezetnek állandóan figyeli, hogy jönnek-e őt köszönteni a kutyák, ha nem, akkor kihajol a kocsiból és keresi őket. Gügyögni nem gügyög, vagyis nem felismerhető hangokat ad, de sokat beszél ennek ellenére, meg kiabál, sikoltozik. Na és morog. S továbbra is vigyorog és vidám, jókedélyű. Htvégén teljesen levette a dédnagymamát a lábáról, aki még le is ült hozzá a földre, pedig ilyet sose csinált az unokáival. Ha megint jó idő lesz, előszedjük neki újra a medencét:

 

Hasonlók

1 Comment