Zik-zik

Tegnap a pincében dolgoztam, mikor A. icukán közölte, hogy zuhog a hó. Gyorsan felrohantam egy ablakhoz ellenőrizni, hogy jéééééé, tényleg.
Hazafelé a belvárosban is még mindig zuhogott, de parkoló autók szélvédőjét borító lepelen kívül nem úgy tűnt, hogy megmaradna bármeddig is. Láttam utcán dohányzókat és elkapott a hév, hogy milyen jó lenne hazamenni, kiállni a folyosóra egy szál mentholos cigivel és bámulni a zuhogó havat, de mire hazaértem hál isten elmúl a késztetés. Felénk már igazi eredménye volt a hónak, vastag bunda faágakon, padokon. Bebújtam a melegbe és HMMIV-eztem meg olvastam.
Aztán hazaért a kedves és nem volt hajlandó bejönni, hanem utasított hogy hozzam a fényképezőgépet meg az állványt és menjünk fotózni. Fél tizenegykor lent voltunk hát a hóesésben és fényképezgettünk. De nem mi voltunk az egyetlenek, legalább egy embert láttunk még, amint bőszen vakuzta a havas sövényt. Egész télen nem volt alkalmunk igazi hóeséses képeket csinálni, mert mikor időnk lett volna, nem volt hó, és persze fordítva. Pedig mindig ha utazgattunk családlátogatásra vittük a fényképezőgépet, hallgattuk az időjárásjelentéseket és reménykedtünk, hogy fehér lesz a táj és csinálhatunk például a Tiszapartról klassz felvételeket. Nem jött össze. Tegnap este jó volt. Még rólam is készült kép.

Hasonlók

1 Comment