Már két napja stresszeltem azon, hogy amilyen buta vagyok, simán azt mondtam az endokrinologóus professzornak, hogy kedden 10-kor megyek hozzá, mikor fél kilenckor meg a város másik felében (szó szerint) kezdem a napot a fogorvosnál. Volt egy álmatlan éjszakám emiatt, hogyan fogok odaérni egyik helyről a másikra. S valóban necces volt a dolog, ugyanis a taxira több mint tíz percet vártam, mert a központban félreértették és a 17-es szám előtt várt a sofőr a 47 helyett. Egyébként jó időt futottunk, a XII.-ből a X. kerületbe 25 percet. S pont az a 10 perc hiányzott, hogy pontos legyek, de nem kellett izgulni, mert még 20 percet vártam a profra, aki aztán 5 perc alatt elintézett. Az egy tized az még tényleg nem gáz, egy hónap múlva újabb terheléses vércukor és ha az is magas, akkor megnézi, mit lehet tenni az érdekünkbe. Addig is tartózkodjam az édességtől és egyek sok zöldséget. Semmi új. A fogászat, az persze más téma, ott akadnak gondok. De most legalább félig szép a mosolyom, és búcsút inthettem pár tonna fogkőnek
