Mintha blogot olvasnék, csak éppen nincs dátumozva, nem naponta frissül. Pedig én is megfogadtam, hogy nem olvasok több szingliregényt. Aztán tessék:
Találkoztam a földkerekség leghelyesebb pasijával. A napba lehet nézni, de rá nem. A postaládáknál futottunk össze. A szomszédom. Két emelettel fölöttem lakik. Nem úgy, mint a többi szomszéd, akik fényévnyire.
Sohasem fogom elfelejteni a szavait. Azt mondta: – Szia.
…
Abban a reményben, hogy újra egymásba futunk, mindnnap ugyanabban az időpontban nézem meg a postámat. Akkor is ezt fogom tenni, ha már nem lakom itt.
Elképesztő, hogy a szerelem gondolata mennyivel érdekesebb, amikor szerelmed tárgyát még csak nem is ismered, és úgy fabrikálsz össze mindenfélét róla. Nem engedhetem, hogy a valóság közénk álljon.