Vasárnap kint volt az egész család Délegyházán hugoméknál. Részemről bevállaltam egy nagy adag tésztasalátát (hatalmas siker, Lobinak nagyon ízlett), meg a pehelykönnyű túróspitét. Legutóbb mikor többen is otthon voltunk ugyanis, megcsináltam, igaz, könnyű dolgom volt, mert anyu nyújtotta ki a tésztát, a kedves meg felverte a tojásfehérjéket. Most azonban egyedül dolgoztam. Eltekintve attól, hogy a kocsiút Délegyháza felé megviselte, s a kelesztés ezért aztán nem volt tökéletes, tudok tésztát nyújtani, sodrófával.
Délután hatalmasat sétáltunk a párommal körbe az egyik (3-as) tó körül. Csináltunk fényképeket virágokról, virágzó cseresznyefákról, hattyúkról. Miután Dóri felébredt volt persze tojás és ajándékkeresgetés is, aztán a gyerek jól elbújt és magábatömött nem kevés csokitojást. Végülis a család rábeszélt, hogy maradjunk mi is ott éjszakára, bár nem úgy készültünk, szerencsére a hugomnak volt tartalék kontaklencsetárolója, csak éppen a fürdőtől a nappaliban fekhelyként kijelölt szivacsig kellett kíséret. Persze ennek megfelelően nem aludtam valami jól, de meg kellett állapítani, hogy a padlófűtés tényleg számít. Hétfőn pedig csak ebéd után (délelőtt megint nagy séta, sajnos addigra lemerült az összes elemünk) jöttünk vissza a városba.
Úgyhogy a legtöbb dolog, amit terveztünk (kedves szakdolgozata, blogrendbetétel, cikkírás stb.), az elmaradt.
