Nem mondanám, hogy én vagyok az élet központja. Sőt. Egy csomó minden jóval később jut tudomásomra, vagy ismerkedem meg vele mint mások. Például vagy egy fél évig tökéletesen féltékeny voltam erre a WiWre vagy mire. Persze büszkébb annál, hogy valakinek a küszöbét rágjam egy meghívóért. Úgyhogy elkönyveltem magamnak, hogy fuj, elit nem is kell. Aztán persze meghívtak. S nem is olyan nagy szám. Szóval hiába vagyok pár hónapja tag, nem igazán értem a lényeget, az egyetlen ember akivel levelezni akartam volna azóta keresett meg, hogy rendszeres leállások vannak, nem működik a posta stb. A legjobb sztori persze az volt, hogy leggyorsabban A. férje igazolta vissza, ismer. Pedig mikor utoljára beszéltem vele telefonon, ami kábé két és fél éve volt, még szó se volt válásról, de már nagy volt a széthúzás, s én csupán A. után érdeklődtem, meg volt róla győződve, hogy a “Szia Lobo vagyok, A. van?” kérdésben benne volt minden megvetésem, csupán álcáztam.
