Az elkövetkező napok, hetek nagy projektjei között fontos szerepet kapott az öltönyvásárlás. Persze a kedvesnek kell, mert ami volt zakója s még a ballagására csináltatta, azt a lomtalanítás alkalmával egy cigánycsaládnak adtam. Nekünk nem fájt érte a szívünk, ugyanis csak a helyet foglalta. A párom már ezzel a teherrel érkezett kapcsolatunkba. Talán a hugom esküvőjére még elvittük magunkkal a zakót, de ott is lebeszéltem róla az embert, hogy felvegye, mert valami szörnyű volt (csak alapból: zöld és műanyag), s még csak jól se állt neki. Bezzeg anyósjelölt szívszélhűdést kapott, mikor ezt megtudta. Ugyan már, jó lett volna még az valamire… Mondta. Pedig nem is tudja, hogy tavaly az albérlet kamrából lett gardróbja benedvesedett s a zakó a hátsó falhoz volt tapadva egész télen… s bizony ez, meg a penészgombák megártottak. De most, államvizsgá(k)ra, interjúkra, diplomaosztó(k)ra kapni fogunk egy nagyfiús öltönyt.
Persze ehhez előbb nekem kell elmenni s felmérni a helyeket, meg a kínálatot, mert a párom max. 2 boltba fog bemenni és összesen ha 4 öltönyt hajlandó lesz felpróbálni (szabóban nem is merek gondolkozni). A helyek megvannak, most már csak egy napot kell kitűzni, mikor anyósjelölt is feljön, ugyanis ő fogja állni a cehhet, mert ez az ajndék. Felőlünk 😀
